Nem vagy egyedül

„Ímé, eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok, ki-ki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.” (János 16:32)

Egy intézmény vezetőjének lenni megér minden harcot, hisz rengeteg örömben van részünk az együttes megvalósításokból. Számomra igazgatóként fájdalmas volt felismerni, hogy meglehetősen magányos vagyok ott a „csúcson”, különösen a zsúfolt, kihívásokkal teli napokon. Pontosan ilyen helyzetbe kerültem az egyik hosszú, fárasztó, érzelmileg kimerítő, izgalmakkal teli napon. A diákok zsongása, nyüzsgése, a tanárok, a kisegítő személyzet és a szülők folytonos mozgása elcsendesedett. Az épület némaságba burkolózott. Mégsem éreztem jól magam. Egyedül ültem az íróasztalomnál, legyőzötten.

Késő volt. Már este kilenc óra. A hatékonyságom: nulla. Sírni tudtam volna. Elővettem a telefonomat, hogy felhívjam az édesanyámat. Amikor felvette a kagylót, valóban kicsordultak a könnyeim, és elpanaszoltam neki, milyen borzalmas napom volt. Édesanyám nem engedte, hogy elmerüljek a szomorúság és csüggedés tengerében. Csak egy egyszerű kérdést tett fel: „Cynthia, hol vagy?” Elmondtam, hogy az íróasztalomnál ülök. „Kész vagy hazaindulni?” Igennel válaszoltam. „Rendben. Akkor elmondom, mit kell tenned, és leteszem a kagylót” – felelte. Szóhoz sem jutottam, mert már folytatta is:

„Cynthia, szeretném, ha átgondolnád a mai nap minden vetületét. Amikor találsz egy pozitív dolgot, függetlenül attól, hogy mennyire nagy vagy kicsi, azonnal menj el, és egészen hazáig ismételgesd azt a gondolatot” – mondta, majd azonnal letette a telefont. Megtettem, amire kért. Átgondoltam mindent. „Semmi. Abszolút semmi nem ment  jól a mai nap. Senki nem segített. Mindenki magamra hagyott.” Miután ezt kimondtam, elcsendesedtem.

Hirtelen tagadhatatlan békességet éreztem, és meghallottam Isten hangját: „De Cynthia, én egész nap melletted voltam.” Azonnal felálltam, kimentem az iskolából, beültem az autómba, és elindultam hazafelé. Útközben boldogan mondtam: „Köszönöm, Jézusom, hogy átsegítettél ezen a napon, és soha nem hagysz magamra.”

Amikor egyedül és magányosnak érzitek magatokat, emlékezzetek Krisztus szavaira: „És ímé, én tiveletek vagyok.” (Mt 28:20)

Cynthia Best-Goring