A templom bemocskolása

„Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szentléleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” (1Korinthus 6:19)

„Ez nem igazságos! – fakadt ki Melissa. – Joetta anyja tetováló művészt fogadott a szülinapra. Minden lánynak tetoválnak egy pillangót a vállára, természetesen, ha a szüleik megengedik. Az enyémek nemet mondtak rá. Én leszek egyedül tetoválás nélkül – lamentált. – Anyukám azt mondta, felragaszthatok egy lemosható tetkót, de az nem ugyanaz. Ha te lennél az anyám, te megengednél egy pillangótetoválást, nem?” Összeharaptam a nyelvemet, és hallgattam. A hallgatás sok esetben jobb választás, legalábbis eleinte. „Nemde? – Melissa nem tágított. – Mi a gond a tetoválásokkal?”

„Valószínűleg semmi, ha egy tehén vagy egy teve fülén díszelegnek, bár megkérdőjelezhető, hogy a tevék vagy a tehenek örülnének-e a folyamatnak” – válaszoltam. Melissa nevetett. „Emlékszel az indiai Tádzs Mahalra?” – kérdeztem. Melissa bólintott.

„Mit gondolnál, ha valaki graffitit fújna arra a kivételes műemlékre?”

„Azt hiszem, hallatlan lenne! Megfosztaná a szépségétől. Egészen bemocskolná, elcsúfítaná.”

„A te tested is egy templom. A maga módján éppen annyira kivételes, mint a Tádzs Mahal. Ugyanakkor a világ legösszetettebb szervének ad otthont, az agynak. Hogy megengedném-e a pillangótetoválást, ha én lennék az anyád? Valószínűleg azt mondanám: Ha betöltöd a 21. évet (nagykorú leszel), és ha még mindig szeretnél pillangótetkót a válladra, az már a saját döntésed.”

Melissa kissé letörve ment át a másik szobába. Éreztem, látszott a mozgásán, hogy komolyan gondolkozik.

„Tudtam, hogy ezt fogod mondani” – bökte ki végül.

„És?” – kérdeztem vissza.

„Azt hiszem, a tetoválás eléggé végleges dolog” – válaszolta Melissa még mindig körbe-körbe sétálva a szobában. Nemsokára újból hozzám lépett: „Úgy döntöttem, hogy lehet, idősebb koromban már nem szeretnék egy pillangótetoválást a vállamon. És a lemosható tetkók is meglehetősen valódinak hatnak.” Bólintottam. Melissa boldogan ment ki biciklizni.

Okos nő az anyja – gondoltam. – Egy másik lehetőséget kínált fel neki, ahelyett, hogy egyből nemet mondott volna.

Kaptunk egy agyat és egy testet, hogy használjuk ezen a földön. Mit teszünk ezekkel? A testünk templom.

Arlene R. Taylor