Vigasz a kétségbeesésben

„Áldott az Isten és a mi Urunk, Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.” (2Korinthus 1:3–4)

Milyen zavaros világban élünk! Aki követi az esti híradót, egész napos mélabúra van ítélve. És ez a nagy adag fájdalom és szomorúság olyan emberek miatt következik be, akik gyakran önhibájukon kívül választják az Isten útjával ellenkező dolgokat. Ez a folyamat Ádámmal és Évával kezdődött.

Eszembe jutott, amit nemrég egy 12 éves gyerektől hallottam: „Boldoggá teszed Istent, ha nem teszed azokat a dolgokat, amelyekről a Bibliában írja, hogy ne tedd!” Szeretem a gyermekek bölcsességét. Az Urat tisztelő döntések gyakran hozzájárulnak a körülöttünk élők jólétének és boldogságának növeléséhez.

Az emberek gyakran beszélnek velem a világ állapotáról és saját életükről. Reményvesztettek, csüggedtek, elbátortalanodottak. Nehézségeik vannak, betegek, boldogtalanok. Természetesen ezek nem egyedülálló esetek, vagyis nem úgy működik, hogy csak egyvalaki szenved, a többiek pedig szabadon odébbállnak. Mindannyiunknak vannak terhei, gondjai, akadályai.

Az egyik dolog, amelyről a Biblia azt mondja, hogy ne tegyük: a panaszkodás. Tehát a kihívásokban, a próba idején a szükségtelen panaszkodás helyett nézzünk saját helyzetünkre, és tegyük fel magunknak a kérdést: „Miért történik ez velem?” Ezt ne önsajnálattal tegyük. Azon gondolkodom, hogy ha időnként az Úr megengedi is az életünkben ezeket a történéseket, azért teszi, hogy felruházzon ismeretekkel, amelyek segítségével később segíthetünk a hasonló helyzetben levőknek. Ez a gondolat vigasztal a kétségbeesésben.

Imádkozom, hogy annyira szoros kapcsolatban legyünk Jézussal, hogy a próbák idején hit által lássuk meg Őt oldalunkon. Majd amikor találkozunk kétségbeesett emberekkel, akik nem látják maguk mellett Krisztust, segíthetünk nekik. Saját tapasztalatunkból mondhatjuk el, hogy hasonló helyzetben hogyan láttuk meg mellettünk a szerető Megváltót, aki megvigasztalt, megoldásokat kínált, és megerősített a biblikus döntések meghozatalában, melyek örömmé változtatták a kétségbeesésünket.

Imádkozhatunk azokkal és azokért, akiknek szükségük van Isten megváltó kegyelmére. Ellenőrzésünk alatt tarthatjuk gondolatainkat és szavainkat, hogy Jézus az Ő hangjaként és kezeként használhasson bennünket ebben a fájdalommal teli világban. Milyen alázatos megtiszteltetés megtapasztalni az isteni vigasztalást az életünkben és ezt megosztani másokkal!

Grace A. Keene