A piac

„Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, ó, Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.” (Zsoltárok 71:18)

Nyolcvanas éveimhez méltóan nyugdíjas, szabadúszó írónak kellene lennem, de a piacon maradás még mindig a szolgálatom személyes célja. Tehát miért válasszuk a határidőket, a stresszt, a feszültséget, a kötelességet, a ma elkészülő, de már tegnapra szükséges munka sürgetését? A határidők betartása életbevágóan fontos, ennek eredményétől függ a jövőbeli megbízatás. Mi több, az alkalmazottaim tudják rólam, hogy keresztény vagyok, megtartom a szombatot, és csak olyan megbízásokat vállalok el, amelyek keresztény elveimmel megegyeznek. Ugyanakkor minden tőlem telhetőt megteszek, hogy jobbá tegyem a munkahelyet, amelyből élek. Gyakran felidézek ilyen motiváló jellegű kijelentéseket a lehetőségekről: „Isten megadja a lehetőséget. A siker ezek felhasználásán múlik.”*

Tehát továbbra is az én választásom marad mások kiszolgálása a piacon, bár „fogyatékomnak” köszönhetően fizikailag már nem lehetek ott jelen. Otthonról dolgozom, miközben megpróbálom enyhíteni a fájdalmaimat. Az interjúkat e-mailen keresztül bonyolítom le, felteszem a kérdéseket, és várom rájuk a személyes válaszokat. Mivel a hallásom is károsult, a telefon sem jöhet számításba. Hogy lehet akkor így bármiféle befolyást gyakorolni? Úgy, hogy erkölcsösek, megbízhatóak vagyunk, és betartjuk a határidőket. Munkáltatóim gyakran kérdeznek a hitemről, és így összebarátkozunk egymással. Jézus, a szívek vizsgálója a fejvadászom az Ő tervében szereplő feladataimmal kapcsolatban.

Napjainkban a technológiának köszönhetően még az egészségesek is már otthonról bonyolítanak le sok munkát. A legtöbb meginterjúvolt személy inkább az e-mailt választja a személyes megjelenés helyett, hiszen ily módon a saját ritmusukban és szabadidejükben válaszolhatnak a kérdésekre, és nem kell újabb időpontot egyeztetniük. Ezért nem szeretnék még a nyugdíjas sarokba állni, hanem továbbra is a közösségemet szolgálom.

Rádöbbentem, hogy ha nem megyek el a gyülekezetbe, hogy a közösségben szolgálva beszéljek Jézusról, kihagyom a róla való bizonyságtétel legjobb lehetőségeit vagy alkalmait. Sőt, a legcsodálatosabb barátságokat is.

„Mindenre van erőm Krisztusban.” (Fil 4:13) Az ígéret biztos, így továbbra is szolgálok másoknak az írásaimmal. Az Úr neve legyen áldott!

Betty Kossick