Új év

„Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!” – JerSir 3:23

Egy új év rajzolódik ki előttünk. Nemsokára új fejezet kezdődik életünkben, egy új kezdet sok áldással és kegyelemmel. Optimisták vagyunk. Újra feltöltődünk reménnyel. Amikor nem világos előttünk az út, akkor se kételkedjünk Isten ígéreteiben, mert a jövőnk úgy alakul, ahogy Ő biztosított minket.

Az ablakom alatt nemsokára a januári kert körvonalai jelennek meg. Kristálytiszta új kezdet látszik a fákon, a kopár ágakon. Minden csendes, mozdulatlan. Az új év reményt, hitet és szent örömöt tartogat számukra.

Ahogy a januári hívatlan hóesés és a tél szele végigsöpör a kerten, a tapasztalatlan szem azt láthatná, hogy a kertet egyszerűen megfosztották dicsőségétől. De aki túllát a nyilvánvalón, az felfedezi, hogy valahol ott pihen Isten teremtésének teljes szépsége.

A téli kert tündököl a fagyban, elmerülve a csend megtisztító szikrázásában.

Pihen, de nem halt meg. Csendben marad, mégis száz hangon szól.

A januári sivárságban, a kopár tájban, a téli csendben is találhatunk örömöt, szépséget, Isten csodálatos szeretetének bizonyítékait.

Atyám, olyan vagyok, mint ez a téli kert. Belefagytam az értéktelenségbe és a bűnbe. De Te megláttad bennem a jég alatt rejtőző szépséget. Értéket láttál bennem. Eltávolítottad az engem elfedő bűnt. Életre hívtál, mely a Te áldozatod árán vált értékké.

Mint az előttünk kibontakozó új év, mi is, földi gyermekeid új esélyt, tiszta lapot kaptunk Tőled. Újrakezdhetjük.

Mostantól kezdve add, hogy cselekedeteink és egész életünk a Te szeretetedről tegyen bizonyságot a körülöttünk élőknek.

Olga Valdivia