Kis jótétemények

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” – Fil 4:6-7

Néhány a gondozásomban levő fiatal felnőttnek megpróbáltam elmagyarázni az egyszerű hit lényegét. Ennek érdekében elmeséltem nekik egy gyerekkori tapasztalatomat. Körülbelül öt éves koromban imádkoztam Istenhez elveszett babám megtalálásáért. Hangsúlyoztam, hogy Isten az apró kérésekkel is foglalkozik. Sokszor megfigyeltem, ahogy reggelente a napsugarak elárasztják hálószobámat, és úgy hittem, Isten így és ekkor lép be otthonunkba. Kísértem a napsugarat a szoba sarkából, az ajtó mögé mentem, és egyezkedni kezdtem a kisgyerekek „Barátjával”, hogy segítsen megkeresni a babámat, amit már egy ideje elveszítettem. Ahogy befejeztem az imát és kinyitottam a szemem, megláttam a babát, pont mellettem, az ajtó mögött.

Több mint ötven év telt el azóta. Más megválaszolt imák mellett eszembe jutott egy másik felejthetetlen tapasztalat. 2016. december 27-én, éjjel 1:25-kor történt.

Két lányom van, mindketten egészségügyi gondokkal küzdenek. A kisebbik, bár még nincs harminc éves, komolyabb kihívásokkal kell naponta szembenézzen. Érzelmei is erőteljesebbek a két évvel ezelőtti agyvérzése óta.

A férjemmel együtt elvittük lányainkat egy karácsony előtti hajóutazásra, és a kisebbik lányom több száz képet készített a telefonjával. Többször hallottuk már, hogy az évek során vásárolt különböző telefonjaival milyen gondjai adódtak. Legnagyobb rémületére, az utazás során a telefonja egyszer csak elromlott, nem lehetett feltölteni. Attól félt, hogy elveszíti a képeit. Megértettem a dilemmáját, és Isten elé hoztam az ügyét, kérve, hogy töltse fel a telefonját. Lehet ez egy lényegtelen imának tűnik egyeseknek, de nekem és lányomnak rendkívül fontos volt. És Isten igennel válaszolt. Amikor reggel 7:45-kor leellenőriztem, a telefon egészen fel volt töltődve. Miközben ezeket a sorokat írom, a lányom éppen a képeit tölti le a számítógépére. Valóban egyetlen kérés sem lényegtelen mennyei Atyánknak.

Az új év közeledtével tudom, hogy Rá bízhatom a lányaimat, és bízok benne, hogy Ő továbbra is kiárasztja ránk kegyelmét, és a kis dolgokban is megsegít.

Avery J. Thompson