Hosszútűrés

„Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszú tűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben.” – Ef 4:2

Üdvözletek, szívélyességek, jókívánságok hangzottak el a trópusi környezetben azon a decemberi délutánon.

A karibi térség lakói hatalmas vidámságtöbblettel rendelkeznek a Yuletide-ünnepek idején – gondoltam magamban. Az öröm és a boldogság mindenkit magával ragadott. Karácsony volt. Az üzletek előtt kígyóztak a sorok: mindenki ajándékot vásárolt. Bent várakoznom kellett egy keveset, mielőtt a pénztárhoz léphettem volna. Örvendtem, hogy már én következek a sorban, és kifizethetem a kosaram tartalmát. – Nem is vártam sokat.

Hirtelen éles sikítást hallottam a jobbom felől. Egy gyerek volt, akinek nem vették meg, amit kiválasztott. Most hevesen protestált, és hangot is adott az elégedetlenségének.

Most következik a hiszti – nyugtáztam magamban. A pénztáros megértő mosolylyal reagált a visítozásra. Abban a pillanatban nem néztem a gyerekre. Az a gondolat foglalkoztatott, hogy milyen zűrzavart keltene egy ilyen viselkedésű tanuló egy osztályban. Elképzeltem ezt a gyereket diákként, amint mérgében megzavarja a tanuló közösség nyugalmát.

Kísértést éreztem, hogy szimpátiámat fejezzem ki azok iránt a tanárok iránt, akik „ilyen gyerekeket” kell, hogy tanítsanak az iskolában, és gyorsan szemügyre vettem a visítozó gyerkőcöt. Amit láttam, világossá tette előttem a helyzetet, és hirtelen aggodalmat, ugyanakkor megértést éreztem az iránt a nő iránt, akit a gyermek anyjának véltem. A gyerek Down-szindrómás volt, és körülbelül tíz éves lehetett. Tudom, hogy a különleges nevelési igényű gyerekek szüleinek és pedagógusainak sok olyan kihívással kell szembenézniük, amiről az egészséges gyermekek szüleinek fogalmuk sincs. Gyorsan elfelejtettem előbbi gondolatmenetemet, miközben néztem, hogy az anyja megsimogatta gyermeke fejét, miután utánaszaladt és visszahozta őt a sorba. Sokszor elhamarkodottan ítélkezünk egy-egy helyzet felett, anélkül hogy ismernénk a körülményeket. Örülök, hogy nem adtam hangot a fiú viselkedésével kapcsolatos meglátásomnak. A Biblia bátorít, hogy „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” (Jak 1:19) Tanuljuk meg a hosszútűrést!

Hyacinth V. Caleb