A te teled

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre. Most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” – 1Kor 13:12

Szoktam szaladni. Közben néha megállok megsimogatni a szomszéd kutyáját, vagy félretenni egy hernyót az útról, nehogy valaki eltapossa. Időnként megállok megszagolni az út menti virágokat. Mindenféle időjárásban képes vagyok szaladni, az év minden szakában. Mivel az Egyesült Államok középnyugati részén élek, bőven van részem esőben, napsütésben, ónos esőben, hóban és erős szélben egyaránt.

Ebben az évben végigfutottam két teljes maratont és sokat edzettem. Mivel a szokás rabja vagyok, ragaszkodok a megszokott útvonalamhoz. Egyik hosszú decemberi futásom idején valami újra lettem figyelmes. A kopár fák között csodás tavacskára figyeltem fel a város központjában, mellette egy régi vasúti sínpárra. Megálltam és elcsodálkoztam rajta, hogy bár naponta legkevesebb háromszor futok erre már hónapok óta, csak ezen a halottnak tűnő téli napon vettem észre ezt a kincset. Bár mindvégig ott állt, a lombos fáktól mostanig nem vettem észre.

Amikor kedvenc évszakukról kérdezed az embereket, általában nem a telet nevezik meg. A tél hideg, sötét és élettelen. Mégis jól meghatározott célja van. Ez a nyugalom és a felfedezések ideje. Visszaemlékszem saját életutam teleire: édesapám öngyilkossága, nagyszüleim kevesebb mint huszonnégy óra különbséggel bekövetkezett halála, egyik családtagunk börtönbüntetése, válásom. Sötét, hideg napok. Isten mégis felhasználta ezeket a pillanatokat, hogy felfedje az Ő kegyelmét, erejét és szeretetét, ahogy azelőtt el sem képzeltem. Mivel olyan sok veszteség ért, tisztábban kezdtem látni Istent, Aki annyira szeret engem. Megtanultam szeretni a telet, figyelni a váratlan szépségeket és megtalálni Istent.

Most, bár beköszöntött a tavasz, kilombosodnak a fák és nem láthatom tőlük a szép kis tavacskát, tudom, hogy ott van. Isten, aki mindig jól meghatározott céllal használja fel fájdalmas téli pillanatainkat, képessé tett valaminek a megértésére: tél nélkül a többi évszak nem annyira szép. Csak Mindenható Istenünk veheti el a hideg, sötét, látszólag élettelen perceket az életünkből, hogy általuk közelebb vonjon magához. Valóban értékes ajándék!

Amy Bock