Február 29. - A munka, boldogulásunk eszköze

„Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel.” – Prédikátor 4:6

Lehet, hogy egyesek közülünk nem is sejtik, hogy a munkakörnyezet napjainkban „modern veszélyeket” rejt magában: robotokként dolgozunk, hogy megfeleljünk a munkáltató követelményeinek, és a végén megbetegszünk, általában valami-

lyen pszichés betegségben.

Az emberek mindenütt a világon túl nagy árat fizetnek a „munka sikeréért”. Az Egészségügyi Világszervezet a depressziót „globális válságnak” nevezte. A múltban a szerelem „égette” az embereket, ma viszont a munkahelyi kötelességek égetik fel minden energiájukat.

Manapság megtiszteltetés foglaltnak lenni. Elvárják tőlünk, hogy gépekként gondolkodjunk és cselekedjünk, és félünk szembe menni ezzel a trenddel. És ami ezt a helyzetet még érdekesebbé teszi, az az, hogy az ember szeret keményen dolgozni. Örömét leli a jól végzett, fáradtságos munkában. Büszke rá. Úgy érzi, fejlődik általa. Hihetetlen értéket tulajdonít a munkának.

Az Amerikai Pszichológusok Szövetsége figyelmeztet: nem magával a munkával van a gond, főként, hogy keresztények lévén tudjuk, hogy a munka Isten ajándéka, mindennapjaink örömére. A bajok a kedvezőtlen munkafeltételekből, a munkatársakkal és a főnökséggel való feszült kapcsolatból, a teljesítmény-orientált mentalitás okozta stresszből és a túlzott felelősségek súlyából adódnak. Tehát az emberi tényező az oka. A hibás kapcsolati rendszerek, sértődések, irigység, szakmai féltékenység… Ezért amikor munkahelyet választotok, ne az anyagiakra, a keresetre tegyétek a hangsúlyt, hanem a munkahelyi légkörre. Az ember csak egy szájjal eszik, és egy párnán alszik.

Eszembe jut egy nő mondása. Egy másik nővel beszélgetett, aki egy gyönyörű házat mutatott neki, amelyről elmondta, hogy egy ismert személyiség tulajdona.

„Húsz hálószobája van!” – mondta irigykedve. Erre az első nő vállát vonva így válaszolt: „És akkor mi van?! Ő is egyszerre csak egy szobában alszik, nem?! Csak nem fog óránként felkelni éjszaka, hogy sorra vegye mind a húsz szobát!” Hogy pihenhetné így ki magát?!”

A munka nem kínzóeszköz, hanem egy olyan ajándék, amit Isten bocsátott rendelkezésünkre, hogy elősegítsük vele földi boldogságunkat. Egy percig se feledkezzünk meg erről!

Bianca Stoicescu