Február 25. - Az új tűzhely

„Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel.” – Zsolt 132:15

A konyhai felszereléssel mindig hadilábon álltam. Ha sokféle albérletben laktatok, tudjátok, hogy nem mindig azt kapjátok, amit szeretnétek, sokszor pedig egyáltalán nem azt. Laktam már régi tanyaházban, ahol a konyha egyáltalán nem volt felszerelve. Legutóbbi albérletem sokáig lakatlanul állt. Odaköltözésemkor találtam egy aprócska, de működőképes hűtőszekrényt, egy mikrohullámú sütőt és egy egykarikás főzőlapot. Egy évig laktam ott, ameddig saját házat tudtam venni. Az új házban a tűzhely számos kívánnivalót hagyott maga után. Régi volt, az egyik égő egyáltalán nem működött, a sütőnek csak az egyik fele melegedett. Mindezek ellenére örültem, hogy a saját házamban lakom, és mivel minden az enyém volt, megtanultam boldogulni vele. Tizenkét évig használtam még azt a régi tűzhelyet, de egyik nap, az elektromos huzalok felmondták a szolgálatot, és tudtam, hogy nincs más választásom, új tűzhelyet kell vennem. Az új annyira csodálatosan fest a konyhában, azonban annyi ideig használtam azt a régi roncsot, hogy néha lelkifurdalásom van, hogy ilyen szép dolgot vásároltam. Úgy érzem, nem is érdemlek meg egy ilyen szép konyhai eszközt.

Majd egy hang közbeszólt: Igaz, nem érdemled meg. Nem érdemled meg az áldásokat, amelyekkel elhalmozlak. Megölted egyetlen Fiamat. De én megbocsátok neked, és bűneid ellenére annyira szeretlek, hogy folyton bizonyítani akarom szeretetemet. Ilyenkor mindig megtelik a szívem hálával a kapott áldásokért.

Ha megkérdezitek, hogy képzelem el a mennyet, azt válaszolom, hogy egy új tűzhelyhez lesz hasonló. Amikor a mennyre gondolok, tudom, hogy elképzelhetetlenül csodálatos és magasztos lesz, és újra át fogom érezni, hogy nem érdemlem meg. Akkor majd Jézus gyengéden átkarolja a vállam, és így szól: „Remélem, tetszik.

Mindezt neked készítettem, mert annyira szeretlek. Örülök, hogy itt vagy, hogy Velem együtt örülsz új otthonodnak.”

Sylvia Sioux Stark