Február 22. - Fairbanks

„Hanem amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” – 1Kor 2:9

Egy februári napon férjemmel együtt meglátogattuk fiam családját Alaszkában. Garrick és Stephanie kivettek néhány szabad napot, és együtt utaztunk északra, Fairbanks-be, az északi sarkkörtől mintegy 120 mérföldre. Különleges alkalom  volt ez. Megcsodáltuk a havas hegycsúcsokat, a zúzmarás fákat. Meglátogattuk az Ice Alaska vidámparkot, ahol négyéves unokánk, Drion rendkívül jól mulatott a hatalmas jégcsúszdákon, a majdnem kétéves Avril pedig vidáman köszöntötte a jégbe vésett farkasokat. Egy másik nap meglátogattuk a Chena Hot Springs fürdőt, ahol a gyerekek nevetve ugráltak a fűtött beltéri medencékbe, a felnőttek pedig velük úsztak, vagy kipróbálták a szabadtéri medencéket.

Elérkezett az ebéd ideje. Örültünk, hogy friss zöldséget és gyümölcsöt szolgálnak fel, amelyeket fűtött melegházakban termesztettek. Bazsalikomos paradicsomlevest rendeltünk. Amíg az ételre vártunk, megpróbáltuk valamivel szórakoztatni a gyerekeket. Tipikus alaszkai vadásztrófeákra esett a pillantásunk. „Mi az” – kérdezte Garick Avriltől.

„Boo” – válaszolt a kislány egy karibura nézve. – „Az pedig egy rénszarvas” – mondta Derion a másik falra mutatva.

„És ez mi” – kérdeztem a famennyezeten függő medvebundára mutatva? „Repülő medve” – állapította meg Derion.

Időnként nem tudjuk elképzelni a mennyet. János látomása a Jelenések könyvében nem tűnik logikusnak. De mint az unokám, aki gondolkodás nélkül elfogadta a repülő medve tényét, nekünk is el kellene fogadnunk a bibliai leírást.

Amikor arra a Fairbanks-i emlékezetes hétvégére gondolunk, mindig elképzeljük, milyen lehet az élet folyójának partján állni. Derion jégcsúszdájára emlékezve elképzelem szeretteimet a kristálytengernél. Amikor eszembe jut, milyen barátságosan köszöntötte Avril a vadállatokat, elképzelem, hogy a bárány és a farkas együtt lakoznak. Alig várom már, hogy beléphessek a gyöngykapun. Alig várom, hogy megkóstolhassam az élet fájának gyümölcsét.

Denise Dick Herr