Február 20. - Száraz csontok

„És monda nékem: Embernek fia! Ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink, és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk!” – Ez 37:11

Mindenhol kétségbeesett emberek sóhaját és kiáltását halljuk. Rengeteg ember életét tette tönkre a sok természeti katasztrófa, a munkanélküliség, a család vagy kedves barátok elvesztése. A halál, a betegségek, a szomorúság gyakoribb, mint valaha. Az emberek fájdalma hatalmas. Sok keresztény is elesik az úton, mivel csontjait nem itatta át Isten Igéje, így a reménytelenség és a csüggedés mocsarába süllyednek. A kezdeti öröm elpárolgott lelkükből, az élő víz forrása kiszáradt.

Te is azok közé tartozol, akik túlságosan nehéz keresztet cipelnek? A te csontjaid is kiszáradtak, mert elveszítetted a kapcsolatot az élő víz Forrásával, amely az egyedüli reménység?

Keresztényként akkor mondhatom, hogy kiszáradtak a csontjaim, amikor elveszítem a Jézus Krisztus iránti első szeretetemet. A kora reggeli órákban megtartott személyes áhítat már nem gyönyörűség, hanem csak egy megszokott szertartás. Hitem, mely egykor mentő horgonyom volt, most már kételkedéssé vált. A félelem és a kétely próbálják átvenni életem irányítását. Ahelyett, hogy Hozzá fordulnék gyógyulásért és helyreállításért, zúgolódom és elégedetlenkedem. Csontjaim úgymond élettelenné váltak, elveszítették nagyságukat, életkedvüket, életerejüket. Amikor a gondjaimra összpontosítok, gyakran elfelejtem, hogy „mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.” (Fil 4:13). Ilyenkor már nem hallom gyengéd hívását: „Lányom, térj vissza hozzám.”

Amikor az élet terhe lesodor a helyes ösvényről, ne feledd, hogy van Megváltód, Aki naponta kiterjeszti rád szeretetét és gondoskodását. Az Ő Szava mindig igaz. Ígéretei erősek. Ne engedd meg, hogy e világ gondjai elrabolják tőled az Ő örömét. Hozd száraz csontjaidat a kereszt lábához. Ő mondta, hogy forduljunk Hozzá, amikor elfáradtunk és terheket cipelünk, mert Nála nyugalmat találunk. Ő már hordozta terheinket (lásd: Mt 11:28).

Miért nem fordulunk tehát Istenhez, hogy az Ő éltető ereje betöltse száraz csontjainkat irgalmassággal, együttérzéssel, szépséggel? Benne örök forrásra lelünk, mely soha nem szárad ki. Csontjaink betelnek új élettel, reménységgel, erővel. Így kiállhatunk az ellenséggel szemben.

Corletta Aretha Barbar