Február 19. - Egy buszos utazás tanulságai

„És ímé, én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged, valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem, amit néked mondtam.” – 1Móz 28:15

Két hete voltam abban az idegen országban, de elhatároztam, hogy elmegyek a szerda esti imaórára. Kiléptem a házból, és rádöbbentem, hogy a busz már áthaladt annál a megállónál, így szaladni kezdtem a következő megálló felé. Majdnem elértem, és végül nélkülem ment el. Húsz percet kellett várnom a következőre. Már majdnem hét óra volt, és az imaóra nemsokára kezdődött.

Kiszámoltam, hogy ha azonnal jön a busz, akkor csak pár percet kések. Beállítottam a telefonomon a GPS-t és szaladva kiértem egy forgalmas útra. Csak néhány méterre voltam a buszmegállótól, de nem tudtam, hogy jussak át az úttesten. Akkor hirtelen észrevettem egy hidat. Átszaladtam, beértem a megállóba, de legnagyobb csalódásomra, nem a megfelelő megálló volt. Továbbszaladtam a következőhöz, de az sem volt jó. Körülnéztem, és megpillantottam egy másik buszmegállót, a körforgalom túlsó felén. Ott azonban nem volt gyalogos átjáró. Azon gondolkodtam, hogy kockáztassam-e meg az átjutást, amikor megérkezett a busz, és természetesen nélkülem el is hajtott. Feladtam. Majd jött egy busz, amire végre felszálltam. Ha a ma esti összejövetel hasonlít a Karib-szigeteken megszokottakhoz, akkor már eleve késve kezdik, vagyis mégsem kések annyira el. Amint így elmélkedtem, elvétettem a megállót, a következőnél szálltam csak le, és elég hosszú távot kellett visszafelé gyalogolnom. Végül 7:52-re értem oda. „Mindjárt vége” – figyelmeztetett valaki. Hazaindultam. A telefonom már majdnem lemerült, így nem akart betöltődni az online jegyem, és ki kellett fizetnem a 3,45 dollár vételárat. Végül sikerült betölteni a jegyet, megmutattam a sofőrnek, és megkérdeztem, hogy visszakapom-e a másik árát. Azt mondta, hogy nem lehetséges. Az imaórán nem vehettem részt, és még 3,45 dollárt is fizettem ezért.

Mielőtt leszálltam, a buszsofőr megsajnált, és visszaadta a jegy árát. Nem jutottam el az imaórára, de kegyelmet kaptam. Egy hölgy, aki tévedésből más buszra szállt fel, útbaigazítást kért tőlem, és én segítettem. Aznap este megtanultam, hogy nem csak nekem vannak küzdelmeim egy új országban, mégis sikerül segítenem másokon. Isten velünk van, bármerre megyünk.

Kimasha P. Williams