Február 15. - Nyisd meg a szemem!

„Most azért ímé, az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.” – ApCsel 13:11

Gondolkodtatok-e valaha azon, hogy melyik testrészetek a legértékesebb? Melyik hiányozna a legjobban, ha elveszítenétek? A karotok, a lábatok, a szemetek?

Egy nap azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi lenne, ha valamilyen okból kifolyólag elveszíteném valamelyik végtagomat, hogy melyik szervem elvesztése miatt szenvednék a legjobban. Arra a következtetésre jutottam, hogy a látásom elvesztése okozná a legnagyobb fájdalmat.

Egyes orvosok szerint a szem a test királyi szerve, egy külön világ. Én is elhiszem ezt. A látás sok áldással jár. Például: érzékeljük a fényt, a formákat, a színeket, a mozgást, az irányt. Mivel látunk, el tudunk távolodni a veszélyektől, felismerjük barátainkat, örvendezhetünk a természet szépségeinek, felismerjük a szeretetet mások mosolyában, tekintetében.

A szemünk azért is fontos, mert saját nyelvezete van. Egyetlen tekintetből megállapítható, hogy mit érez a másik ember. Tekintetünkből kiolvasható az aggodalom, a szomorúság, a félelem, a rettegés, az öröm, a boldogság, a szeretet.

Szemünk egyik legfontosabb feladata azonban az, hogy felismerjük embertársaink fájdalmát és szükségleteit. A látáson túl pedig cselekednünk kell. János apostol rámutat, hogy ha Isten szeretetében élünk, akkor úgy kell élnünk, ahogy Ő tette (1Jn 2:5,6). Jézus felismerte a körülötte élők szükségleteit, oltotta szomjukat, meggyógyította fájdalmaikat, csodákat tett. A gyülekezet a világ legkellemesebb helye kellene, hogy legyen, egy olyan hely, ahol mindenki érzi, hogy látják, szeretik, tisztelik és értékelik. Ezt várja el tőlünk az Úr. A gyülekezetben kellene a legjobban megnyilvánulnia az Ő szeretetének.

Ez a mi feladatunk és küldetésünk: vegyük észre egymást, és osszuk meg Isten csodálatos szeretetét, amellyel felkarol bennünket. Ez a szeretet maga Jézus Krisztus! Legyünk készen, hogy felhasználhasson bennünket szeretetének bemutatásában.

Carmen Virgínia dos Santos Paulo