Február 13. - A gitár

„Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.” – ApCsel 20:35

Kétezertizenhét februárjában a gitártanárom egyik barátja egy tűzvészben elveszítette a műhelyét. Tragikus módon a menyasszonya is meghalt: nem tudott kimenekülni a lángok közül. A gitártanárom azonnal magához vette barátja kutyáját, és gyűjtést szervezett a számára, valamint egy másik család számára, akik ugyanabban a tűzben szintén elveszítették az otthonukat. Együtteseket keresett, akik a jótékonysági koncerten fellépjenek, árverést szervezett és élelmiszert gyűjtött.

Az esemény elsöprő siker volt.

Az est fénypontja egy csodás Fender gitár elárverezése volt, amely több, mint 400 dollárt ért. Mivel már amúgy is elhatároztam, hogy adományozok a károsult családoknak, a tűzvész túlélőinek, vásároltam néhány tombolajegyet.

Még a sorshúzás előtt távoznom kellett, de annyira vágytam arra a gitárra. Később a gitártanárom üzenetet küldött: „Nyertél!” Boldog tulajdonosa lettem tehát valaminek, aminek értéke és szépsége túl csodálatos volt ahhoz, hogy igaz legyen. Később tudtam meg, hogy az együttes tagjai mind vettek jegyet, és mindannyian a gitártanárom nevét írták fel, remélve, hogy ő nyeri meg a hangszert. Tulajdonképpen a tanárom már régóta tervezte, hogy vesz egy ilyen hangszert, hiszen a régi, ami a megélhetését biztosította, már gyakorlatilag szétesett. Tudtam, mit kell tennem. Másnap ezt az üzenetet írtam neki: „Bár nagyon izgatott vagyok, hogy megnyertem a gitárt, amire annyira vágytam, tudom, mennyi időt, energiát és pénzt fektettél ebbe az eseménybe. Így neked ajándékozom a Fendert.” Hálásan megköszönte,és biztosított róla, hogy a testvéreként szeret.

Ez a történet nem arról szól, hogy én mit tettem, hanem arról, hogy Isten megváltoztatta egy személy szívét. Nem sokkal azelőtt gondolkodás nélkül megtartottam volna a gitárt, és elszalasztottam volna az alkalmat, hogy adjak valamit egy olyan személynek, aki nagyobb szükségben van, mint én.

Miért ne tapasztalnánk meg mindannyian, milyen csodálatos érzés megajándékozni valakit egy olyan dologgal, amit mi magunk is nagyra értékelünk?

Sonia Brock