Február 11. - A nyáj

„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.” – 1Jn 4:7

A gyülekezet parkolójában kanadai ludak gyülekeztek. Néhányan közülük még az iskola udvarán álldogáltak, a többiek lassan haladtak az imaház bejárata felé. Időnként ütemesen gágogtak; egyik-másik megkergette a társát. Azon elmélkedtem, hogy bizonyos emberek mennyire hasonlítanak ezekhez a ludakhoz. Vannak, akik szeretnek a gyülekezet közelében lenni, de soha nem lépnek be. Mások belépnek, élvezik a társaságot, de nem vesznek részt a tevékenységekben, nem támogatják a gyülekezetet.

A felmérések szerint, a gyülekezeti tagok fele rendszeresen látogatja az istentiszteleti alkalmakat. 10%-uk aktívan részt vesz a tevékenységekben. Ez nagyon szomorú adat. Hol van a többi 90%? Tudják, mit veszítenek? Periférikus látással rendelkeznek. Felszínesen látnak, nem tudják, mi történik valójában a gyülekezetben. Nem kapcsolódnak be semmiféle csoportba, de ők kritizálják elsőként a vezetőket, azonnal kiszúrják a hibákat és a tévedéseket. Nincsenek gyökereik, hogy megállhassanak az eljövendő próbákban. Lebegnek, mint száraz falevelek a szélben. A gyülekezet olyan, mint egy család, legalábbis olyannak kellene lennie. Előfordulnak gondok, de Isten segítségével megoldjuk azokat. Nem vetünk el egy házasságot vagy egy családot csak azért, mert gondok adódtak. Meg kell tanulnunk megoldani a problémákat.

Sajnos vannak gyülekezetek, ahol bizonyos tagok szándékosan dolgoznak a széthúzáson. Az ilyen helyzetek csalódást okozhatnak más tagoknak, egyesek komolyan megbotránkozhatnak. Az ilyen helyzetek elbátortalanítják azokat, akik komolyan szeretnének járni, és emiatt inkább más gyülekezetet választanak. Jézus sokat beszélt a közösség fontosságáról. Az ő nyája biztonságos, szerető helyen van, ahol megnyugvást nyernek a sérültek, megfáradtak. Pál és János ezt hangsúlyozza a gyülekezetekhez intézett leveleiben.

Egymást segítve, felemelve, Krisztus teste gyógyul, megerősödik. Erre van szükségünk Isten munkájának befejezéséhez a végidőben. A kölcsönös támogatás a lelkészeket is bátorítja, hiszen ők számos órát töltenek a kétségbeesésbe süllyedt tagok bátorításával, a reményvesztettek felemelésével.

Nyerjünk mi is bátorítást mindennapi és gyülekezeti életünkben.

Peggy Curtice Harris