Február 6. - Ő kezdte!

„Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” – Ef 6:12

Már néhány hete azért imádkoztam, hogy Isten ragadja meg a gonoszt, lökje le a lépcsőn és dobja ki a házból, mert nincs többé helye az otthonomban, hiszen most már Ő lakik abban. Amikor így imádkoztam, úgy éreztem, megszabadultam az engem körülvevő kísértésektől. Sokkal könnyebben ellenálltam azoknak.

Eljött a péntek, a szombatra való felkészülés napja. Számos feladatom volt: főzés, sütés, takarítás. Előző este főztem egy adag burgonyát és a burgonyás zsákot a konyhai mosogatókagyló mellett hagytam, hogy majd később elpakolom. Péntek reggel fél tíz körül éppen aprítottam valamit a mosogatónál egy ollóval, majd hátraléptem, megbotlottam a krumplis zsákban, beleestem a szemetesbe, és a fejem bevertem az ajtó tokjába. Mérgesen tápászkodtam fel, a zsákot okolva botlásomért. Leültem, hogy kicsit kifújjam magam, majd visszatértem a konyhába teendőimhez.

Ebéd után éppen megkerültem az asztalt, hogy egy üvegtálat betegyek a vitrines szekrénybe. Nem tudom hogyan, de újra elestem. A tálat azonban nem ejtettem el. Amint újra talpra álltam, azon gondolkodtam, hogy mi is történhetett. Elkezdtem keresni, mibe is botlottam újra meg. Semmit nem találtam. A számítógép érintetlenül állt az asztalon, nem a kábelben akadtam meg. Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, amikor Isten megvilágosította előttem a választ. Mivel már két hete ellenálltam Sátán támadásainak, most biztosan bosszút áll rajtam. Minden eszközzel megpróbált bántani és megakadályozni a szombatra való felkészülésemet. Sátán lop, csal, öl, pusztít, de Jézus azért jött, hogy életet adjon bőségesen (lásd: Jn 10:10). Dicsőítem Istent az angyalokért, akik tábort járnak körülöttünk (lásd: Zsolt 34:7). A mai nap kétszer fordult elő, hogy egy veszélyes tárggyal a kezemben elestem, mindkét alkalommal a lépcsőre. De mindkét alkalommal sikerült egyedül talpra állnom, és egyetlen csontom sem törött el. Hála legyen Istennek!

Elizabeth Versteegh Odiyar