Február 5. - Fájdalom

„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak Atyja és minden vigasztalásnak Istene; Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.” – 2Kor 1:3-4

Az elmúlt hat hónapban fájdalomban éltem. Ez idő alatt megtanultam együtt érezni mindazokkal, akik folyamatosan fájdalomban élnek. Megtanultam,  hogy a személyes próbák és szenvedések együtt érzőbbé tesznek mások iránt. Amikor szenvedünk, az az érzésünk, hogy csak nekünk van ilyen nehéz próbánk.

Úgy érezzük mindenki elhagyott. Érezted-e valaha ezt?

Más országban élő nők élettörténetét hallgatva rádöbbentem, hogy nekik is mindennapos társuk a fájdalom. Sokan éreznek visszautasítást és magányt. Illés is ugyanígy érzett. Miután megtapasztalta Isten csodálatos erejét a Kármel-hegyen, továbbra is Jézabel elől menekült. Komoly fájdalommal küzdött (lásd: 1Kir 19:4). A történet csodálatos végkifejlete bemutatja, mennyire együtt érzett Isten Illéssel.

Figyeljük meg, hogy Isten nem válaszolt az imájára, de nem is ítélte el a panaszát. Ezzel ellentétben nyugalmat és felüdülést nyújtott neki. Jobb napokat. Isten nekünk is jobb napokat szán. Szeretne megajándékozni új reménnyel, új kegyelemmel, új irgalommal minden reggel.

Bár a fájdalom és próba idején magányosnak és elszigeteltnek érezzük magunkat, ne tévesszük szem elől Istent. Fogjuk meg a kezét, és tanuljuk meg megtalálni a fájdalomban az áldást. A mi szemszögünkről az Övére váltva, csodálatos dolgokat fedezhetünk fel. Időről időre Isten gyermekeinek fizikai, érzelmi és kapcsolatbeli fájdalmakat kell elszenvedniük. Jézus mondta: „Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságotok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.” (Jn 16:33)

Van remény. Ő nem ígérte meg, hogy megszabadít a fájdalomtól, de azt igen, hogy velünk lesz a fájdalomban.

„Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged. Aki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.” (Zsolt 103:1-5)

Raquel Queiroz da Costa Arrais