Február 4. - Az üres ház

„Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői.” – Zsolt 127:1

Csupán egy héttel az esküvőnk után a férjemet egy új egyházkerületbe helyezték, pedig csak egy éve szolgált az előző, guyanai kerületben.

Én is a felekezetnél szolgáltam, de a férjem munkahelye nagyon távol esett az enyémtől. A férjem új kinevezése miatt egy év szabadságot kértem a munkahelyemről. Örültem ennek, mert biztos voltam benne, hogy a férjem mellett a helyem. A mézeshetek után boldogan vettük birtokba új otthonunkat. Családtagjaink már minden ingóságunkat odaköltöztették a távollétünkben. Amikor megérkeztünk, érdekes dologra figyeltünk fel. Körbenéztünk, és semmi háztartási tárgyat nem láttunk, üres volt a ház.

Annyi megtakarított pénzünk volt, hogy vásároltunk egy hűtőszekrényt és egy tűzhelyet, azonban a nappali még mindig üres volt. Amint lassan megszoktuk új környezetünket, rádöbbentünk, hogy valójában nem is üres a házunk. A házasságunk igazi otthont teremtett belőle. Tele volt szeretettel, örömmel, békességgel, kényelemmel, elégedettséggel, nevetéssel, és mindenekfelett: Isten szeretetével. A gyülekezeti tagok és családtagjaink is gyakran meglátogattak, és soha nem szégyenkeztünk nincstelenségünk miatt, mert cserébe megoszthattuk mindazt az áldást, amivel rendelkeztünk. Látogatóink mindig érezték a melegséget, a szeretetet, Isten dicsőségét otthonunkban.

Álljunk meg egy percre, és tekintsünk el mindattól, amire vágyunk. Vegyük számba mindazt, amivel Isten felruházott minket. Lehetőséget adott, hogy szeressünk és szeretve legyünk. Ő ad nekünk békét és nevetést. Egész nap sorolhatnánk áldásait. Férjemmel együtt felbecsülhetetlen értékű leckét tanultunk meg „üres házunkból”.

Bármilyen űr tátongjon is életünkben, mit tanulhatunk belőle? Bátorítlak, hívjuk meg Istent az életünkbe, hogy segítsen felépíteni valódi otthonunkat.

Jenel A.N. Campbell McPherson