Február 3. - Kegyelmet!

„Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.” – Zsolt 103:10

Jogos felháborodásom egyre növekedett. Mi mindent megtettem ezért az emberért, feláldoztam értékes időm, aminek én is hiányában vagyok, pénzt fektettem be, számos erőfeszítést tettem, hogy segítsek, és mindezek ellenére, nagyon csúnyán viselkedett velem. Ráadásul nyilvánosan! Hallatlan! Elfogadhatatlan! Büntetendő! Tisztán és világosan értésére adtam, hogy neheztelek a viselkedéséért. Csalódtam benne. Igazam volt, természetesen. Természetesen!

Annyira hálás vagyok, hogy hűséges Barátom, a Szentlélek, nem hagyott sokáig ebben az állapotban. Azonnal feltettem magamban a kérdést: Mit olvastál ma reggel? Melyik bibliai részt tanulgattad az elmúlt hetekben?

Gyorsan átfutottam gondolatban az ismerős szövegen: „Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. (…) Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint. Mert amilyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.” (Zsolt 103:8, 10-11)

Ez a csodálatos istenkép mélyen megérintette a szívemet, különösen amikor felismertem, milyen távol állok ettől. Arra kértem Istent, hogy tegyen képessé továbbítani az Ő kegyelmét azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.

Aznap, jogos felháborodásom napján alkalmam nyílt továbbítani az isteni kegyelmet ennek a személynek. Amikor egy következő alkalommal találkoztam vele az Úr kegyelméből, bocsánatot kértem tőle a beszédstílusomért, szavaimért. Válasza megindított. Hálás volt és megkönnyebbült. Én is hálás voltam Isten kegyelméért, amely mindig csodálatos. Imádkozom, hogy még többet kapjak belőle.

Drága Jó Atyám, kérlek, dolgozz továbbra is bennem! Engedd, hogy élvezzem meg nem érdemelt kegyelmedet, melyet naponta terjessz ki rám, hogy azt másoknak is továbbíthassam. Ámen.

Belinda Solomon