Január 28. - Folytatása következik...

„Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!” – Zsolt 4:2

Sokszor nem tudjuk, miért történnek tragédiák. Az emberek azt mondják, hogy talán jobb volt így, vagy ez volt a sors keze. Alex, az iskolai imahét egyik szónoka új rálátást biztosított az isteni meghallgatás és válaszadás kérdésére. Egyik barátja megtalálta élete párját, a tökéletes nőt, akit feleségül is kért. A lány is úgy gondolta, hogy megtalálta a nagy Őt. Nemsokára Alexet felhívta a barátja, és közölte, hogy a menyasszonya rákos. Szüksége volt támogatásra, és Alex Tennessee-be repült, hogy segítsen. A legközelebbi barátaik folyamatosan imádkoztak értük, és remélték, hogy sikerül legyőzni a betegséget. Bíztak benne, hogy Isten igennel válaszol. De nem tette. A lány még az esküvő előtt elhunyt. Isten nem mindig válaszol igennel vagy nemmel. Az emberek általában ezt feltételezik. Alex úgy magyarázta, hogy Istennek van egy „folytatása következik” válasza. Nem hitte, hogy ezzel mindenek vége, és én sem hiszem ezt.

Kislány koromban édesapám sokat bántalmazott. Édesanyámmal és lánytestvéreimmel is ugyanezt tette. Egyre jobban gyűlöltem őt, és nem értettem, hogy Isten miért nem emel ki abból az állapotból. Szomorú tapasztalataimból sokat tanultam, és felismertem, hogy nem Isten állított engem abba a helyzetbe, viszont eszközzé változtatta azt az életemben. Isten úgy válaszolt az imáimra, hogy a folytatásban mindent jóra fordított.

A próba idején, a nehéz időkben sem szabad feladnunk Istenbe vetett hitünket. Isten soha nem mond le számunkra előkészített tervéről, az Ő céljáról életünkben. Bármilyen harcot vívjunk is, soha ne tekintsük azt a végnek. Tekintsük életünk folytatásának, egy következő szakasznak. Helyezzük Isten kezébe az életünket, és bízzunk Benne. Minden alkalommal, amikor visszatekintek gyerekkoromra, Isten kezébe helyezem fájdalmam. Ő engedte Fiát meghalni a kereszten, hogy új lehetőséget, még egy esélyt nyújtson nekünk.

Kedves testvérnők! Harcotok nem ért véget. Még sok van hátra. Isten valami csodálatosat készített elő számotokra. Várjatok! „A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak.” (Róm 12:12)

Ruth Garcia