Csalódottság és áldás

„Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!” – Zsolt 73:26

Kétezertizenhárom november 27-e csodálatos, napsütéses nap volt, az ég kéken ragyogott felettünk. Felejthetetlen, békés, örömteli napnak mutatkozott. Azonban ameddig az örökkévalóságnak ezen az oldalán élünk, fájdalommal, könnyekkel és szomorúsággal kell szembenéznünk. Aznap közölték velem, hogy agresszív típusú rosszindulatú daganat növekedik a bal mellemben. Abban a pillanatban egész életszemléletem megváltozott. Minden összedőlni látszott.

Jézus tudja, mire van szükségünk az ilyen szörnyű pillanatokban. Ő megnyugtathatja az aggódó szívet. Amikor szemünk könnybe lábad, kétségbeesünk és félünk, Ő karjára emel és letörli könnyeinket. Megvigasztal és megerősít az ismeretlen útszakasz előtt, előttünk jár a sötét alagúton át.

További kivizsgálások, műtét, kemoterápia, sugárkezelés, hosszútávú gyógyszeres terápia. Mindent megtettünk, amit Isten az orvostudományon keresztül rendelkezésünkre bocsátott. De egyedül Isten kegyelmének és irgalmának köszönhetően lehetek ma itt, tudatosítva áldásait, melyeket minden helyzetben fenntart gyermekeinek.

Isten áldássá tudja alakítani a tragédiát. Lehet, hogy nem szól, de válasza biztos, azonban megtörténhet, hogy válaszát nem értjük meg az adott helyzetben.

Sokkal fontosabb megértenünk, hogyan válaszoljunk a szenvedésre, mint azt kérdeznünk, hogy miért következett be az életünkben. Isten megmutatja ezt nekünk a megfelelő időben. Mi csak bízzunk Istenben, és adjuk át magunkat az Ő erejének.

Egy bátorító ének szavai jutottak eszembe, melyet sokat énekeltem a kritikus pillanatokban. Ezek a szavak most is bármikor erőt adnak. Akkor is nyugodt szívvel bízhatunk Istenben, ha nem tudjuk, mi vár ránk. Bízhatunk Benne a sötét napokon, mert Ő a legjobbat akarja nekünk.

Ha most sötét alagúton kell átmennetek, fogjátok erősen Jézus kezét. Bízzatok Benne mindig, mert az Ő tervei mindig jobbak a mieinknél.

Edit Fonseca