Erő a nehéz napokra

„Vas és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erőd.” – 5Móz 33:25

Voltak olyan napjaitok, hogy reggel felkelve átgondoltátok teendőiteket, és nem maradt időtök a személyes áhítatra? Nekem voltak.

Azt hittem, hogy ha gyermekeim nagyobbak lesznek, jobban beosztom majd az időmet. Tévedtem. Most már nyugdíjasnak nevezhetem magam, de csak elméletileg. A nyugdíjas státus is napirendet, határidőket, utazási időpontokat jelent. Biztos vagyok benne, hogy ti is gyakran felteszitek magatoknak a kérdést: Hogy végzem ezt mind el a mai nap?

Amikor magam is fiatal édesanya voltam, édesanyám gyakran mondta: „Ő erőt ad a mai napra.” Akkor nem értékeltem annyira a szavait. Tulajdonképpen egész nap végeztem a teendőimet, és este kimerülten rogytam ágyba. Mindent elvégeztem, de nem vettem észre, hogy az Úr gondoskodott rólam.

Hálás vagyok Istennek az Ő hűségéért és türelméért, mert kivárta, hogy végre megtanuljam a leckét. Most már tudom, hogy bármit tartogat is számomra a mai nap, Ő azt már megoldotta. „Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46:11) Aki szereti kézben tartani a dolgokat, nehezen adja át a vezetést Istennek. Megtanultam azonban, hogy nem elegendő csendben maradni és várakozni. Meg kell állni! De mégis ki tud megállni, ha a napi teendők folyton sürgetnek? Most is tanulom, hogy ha nem állok meg, akkor nem látom, hallom és érzem Isten velem kapcsolatos tervét.

Amikor úgy érzem, hogy már a nap kezdetén kimerülök és ideges leszek teendőimre gondolva, hálát adok Istennek, Aki ilyen ígéretekkel látott el: „Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai.” (5Móz 33:27)

Sokkal könnyebb megoldani a napi teendőket, ha előtte megállunk és visszaemlékezünk Istenre. A nap végén pedig mindig kellemes fáradtság árad szét csontjaimban, de már nem vagyok kimerült. Érzem, hogy Isten karja felemel és hordoz.

Ó, milyen csodálatos Istenünk van!

Wilma Kirk Lee