Január 24. - Dupla vagy semmi

„Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.” – Jób 5:18

A bevásárlóközpontba menet, amikor átmentem az úton, megbotlottam, hasra estem és kitört a két metszőfogam. Hazaérve tükörbe néztem, és megállapítottam, hogy a kinézetem már soha nem lesz a régi. Nagyon elszomorodtam, de csak ennyit mondtam: „Isten megért, és Ő tudja, mit miért tesz.” Megtisztítottam és bekötöztem a sebeimet.

Két héttel később, amikor felkerestem az onkológusomat, ajánlott egy fogorvost. Nem mentem el hozzá, mivel nem volt egészségügyi biztosításom. Egy hónappal később találkoztam egy ismerős, keresztény fogorvossal. Ő javasolta, hogy mégis keressem fel a szakembert, hiszen a szociális biztosításom valószínűleg fedezi ezt a kezelést. A férjemmel együtt imádkoztunk ezért a problémáért, majd hittel elindultam. A fogorvos megröntgenezte a fogsoromat, majd közölte, hogy új koronákat tesz fel, sőt, megtisztítja és helyreállítja az egész megrongálódott fogsort. Alig hittem a fülemnek. „Ismételd meg, kérlek” – mondtam. És ő megtette.

„Emlékeztetlek, hogy csak szociális biztosításom van.” Széles mosollyal válaszolt:

„Rendbe teszem a fogaidat.” „Csak úgy, ingyen?” „Igen.”

A következő hat alkalommal, lépésről lépésre, nagy türelemmel kikezelte minden fogamat. Alig hittem el, milyen csodálatos dolgot tett értem az Úr.

Az események ezen fordulata egy csodálatos bibliaszöveget juttatott eszembe.

„Este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm.” (Zsolt 30:6) Miután leestem, annyira zavart a külsőm, hogy alig akartam kilépni a házból, különösen a gyülekezetbe szégyelltem menni. A családom és a barátaim azonban mellettem álltak, vigasztaltak, és Isten jóra fordította a sorsomat. Ahogy Jób könyvében olvassuk, Isten látta elesésem és sérülésem. És elvezetett egy kedves fogorvoshoz, aki helyrehozta a helyzetet. Megtörténik, hogy sörnyű balesetet szenvedünk, és feltesszük magunkban a kérdést: Hol volt Isten, amikor mindezek történtek? Ha nem elég erős a hitünk, ilyen esetben az a kevés is eltűnik, megszűnik az Istenbe vetett bizalmunk és az Iránta való szeretetünk. Ha azonban hiszünk Isten ígéreteiben, abban, hogy terve van velünk (lásd: Jer 29:11), akkor szorosan megragadjuk szerető Atyánk kezét, aki már a kezdetektől ismeri a véget.

Mabel Kwei