Ami valóban számít

„Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek, szeretett atyámfiai!” – Jak 1:14-16

Egy hétfői napon, november 21-én, a kórház orvosa közölte velem: sürgősen meg kell, hogy műtsenek, és még az sem biztos, hogy túlélem. Negyven éves voltam, és ebből a negyven évből huszonnégyet az Úr munkájára szántam. Nemrég mentem férjhez. Mindez azonban teljesen értelmetlennek tűnt jelenlegi kritikus helyzetemben.

Öt órával később már rohantak velem a műtőbe. Semmi esélyem sem volt végrendelkezni, telefonálni, utasításokat adni. Aznap megértettem, hogy ez a földi élet Isten legértékesebb, de legillóbb ajándéka. Ő adja az életet, és Ő dönti el a végét. Milyen szerető, türelmes, kegyelmes Isten! Mennyire béketűrő! Mindenben az Övé az utolsó szó, és kegyelme folytán megengedi bűnös, ostoba, tudatlan, önámító életvitelünk folytatását.

Miért éljük meg a „Nabukodonozor szindrómát”? A büszke babiloni királyhoz hasonlóan azt gondoljuk, hogy mi irányítjuk az életünket, gyorsan elfelejtjük az igazságot, bár tudjuk, hogy csak ideiglenesen vagyunk ezen a földön. Nincstelenül érkeztünk erre a világra, és semmit nem vihetünk magunkkal. Hogy töltsük akkor el a rendelkezésünkre álló időt, hogyan használjuk erőforrásainkat, hogyan éljük életünket?

A Biblia elénk tárja Isten elveit, az Ő igazságát, az Ő útját. Vizsgáljuk meg szívünket, elménket és lelkünket. Nem számít, milyen nagyok vagy rosszak vagyunk, vagy éppen csak gyenge fűszálak a mező virágai között. Ma itt vagyunk, holnap már sehol! Ezen a földön semmi nem tart örökké, csak a jellemünk, ha válaszolunk Isten hívására.

Nem kizárt, hogy az élet bizonyos szakaszában mindannyian elbíztuk magunkat. Azt gondoltuk, hogy mi vagyunk a legjobb diákok, a legjobb házastársak, a legjobb munkások, vagy a legjobb főnökök. De Isten Igéje önvizsgálatra hív. Nincs valós vagy tartós értékünk az Istennel való kapcsolaton kívül.

Tudatosítsuk magunkban, hogy csak ideiglenesen vagyunk ezen a földön! Valójában csak az Istennel, az Ő Igéjével, munkájával és országával való kapcsolatunk számít.

Emeljük tekintetünket Jézusra, és dicsőítsük Őt!

Keisha D. Sterling-Richards