Néha oka van a viharnak

„Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.” – 1Móz 50:20

A természet szépsége mindig nyugalommal tölti el szívem. Néhány évvel ezelőtt, amikor a férjem azt javasolta, hogy a következő évben utazzunk Hawaiire, és helikopterrel repüljük körbe a Kilauea vulkánt, örömmel beleegyeztem. Imádkoztam, hogy Isten vezessen az úton, majd nem gondoltam rá egészen az indulás időpontjának közeledtéig.

Néhány nappal az indulás előtt megnéztem az időjárás-előrejelzést: a helikopteres sétarepülés napjára esőt jósoltak. Aggódni kezdtem. – „Mennyei Atyám, csak megemlítem, hogy egy éve készülünk erre az utazásra. Kérlek, adj napsütést” – imádkoztam. Néhány napot a tengerparton töltöttünk, majd autóval megközelítettük a vulkánt.

Időnként látjuk a közelgő vihart, máskor azonban nem. Ugyanígy van ez az élet viharaival is, mint például József tapasztalatában, aki nem látta a felé közelgő veszedelmet. Édesapja kivételezett vele, és jobban szerette őt testvéreinél. József többször is elmondta álmát, melyben magasabb rendűnek tüntette fel magát családja többi tagjánál. Ez viszályt keltett a testvérei között. Egy nap, apjuktól távol, testvérei körbefogták, majd eladták néhány ismaelitának. Végül József a börtönben kötött ki. Végül minden jóra fordult, és amúgy virágzó életútja vége felé József kijelentette, hogy volt értelme az életében bekövetkezett viharoknak: „Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.” (1Móz 50:20)

A helikopteres sétarepülésünk napján az ég sötét felhőkkel volt tele, és ömlött az eső. A legrosszabbra gondolva, folyamatosan imádkoztam. Amikor az utazási irodához értünk, közölték, hogy az eső miatt nem tudunk felszállni, várakozzunk egy kis ideig. Húsz perccel később jelezték, hogy felszállhatunk a helikopterre. Amikor hallottuk az érkező helikopter hangját, és felnéztünk az égre, még mindig sűrű felhők borították. Majd, mintha Isten éppen az én aggodalmamra válaszolt volna, megszólalt a pilóta: „Szerencsések vagytok, mert a sötét felhők miatt a legjobb rálátásotok lesz az élénkvörös lávafolyamra. Ha derűs idő lett volna, a láva csak homályosan látszana.”

Nyugalom és béke töltötte be szívemet.

Diane Pestes