Figyeljünk és álljunk készen!

„Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” – Mt 24:44

A négynapos tábori összejövetel végére egészen felüdült a lelkünk. A vonatállomás felé vezető úton mind a négyen éreztük, hogy már nem cipelünk súlyos terheket.

Mivel egy órával a vonat indulása előtt értünk az állomásra, a tábor áldásairól kezdtünk beszélgetni. Tulajdonképpen még énekeltünk is néhány dicsőítő éneket.

Ekkor jelentették be, hogy a vonatunk egy órát késik. Bár kissé fáradtak voltunk, tovább beszélgettünk és énekeltünk. Később bejelentették, hogy a vonat további egy órát késik.

Ez már elcsüggesztett. Tulajdonképpen fáradtak voltunk, nagyon elnehezedtünk. Csak kinyújtózkodni és aludni szerettünk volna. Hűvös szél kezdett fújni, és fáztunk. Még egy óra eltelt és a vonatnak nyoma sem volt. Ekkorra már a fáradtságtól rendkívül nyűgösek és morcosak voltunk. Már nagyon beleuntunk a várakozásba. Mi történt? Nemrég még boldogan csevegtünk és énekeltünk. Szívünk egészen felvidult, és készek voltunk bizonyságot tenni az Úrról a vonatállomás várótermében énekelve. De ahogy a várakozás órái egyre hosszabbodtak, a kinézetünk is megváltozott. Végül ötórás várakozás után befutott a vonat. Siettünk a kijelölt vágányra, felkapaszkodtunk a vagonba, és végre elfoglalhattuk a helyünket.

Ez a tapasztalat Jézus második eljövetelére terelte gondolataimat. Mindannyian lelki izgatottságban kezdtük a várakozást és az őrködést. Vágytunk bizonyságot tenni Róla. Felteszem a kérdést: vajon a várakozás okozta, hogy olyan mély lelki bódultságba estünk, hogy jobban lefoglal minket a várakozás kellemetlensége, mint maga a magasztos esemény?

A Biblia leírja, hogy a hosszú várakozási idő után Jézus biztosan eljön. Éberek vagyunk? Készen állunk? Folyamatosan őrködünk? Ha figyelmen kívül hagyjuk és elhanyagoljuk a felkészülést, a példázatbeli öt bolond szűzhöz fogunk hasonlítani (Mt 25:1-13).

Jézus nemsokára visszatér! Találjon minket őrködve és várakozva! Maranatha!

Jeyarani Sundersingh