A hit veteránjai

„Kínpadra vonattak… megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is; megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve,akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban.” – Zsid 11:35-38

A koreai háború idején Harry nagybátyám egyedüli otthona az Egyesült Államok Légi Erejének Főhadiszállása volt. Ha hazajött, két lánytestvére családjánál lakott felváltva, egyikük az én édesanyám volt. Egyik látogatása alkalmával egy gyűrűhöz erősített műanyag amulettet húzott elő a táskájából.

„Carolyn, szeretném, ha ezt megtartanád” – mondta, miközben kinyújtott kis tenyerembe helyezte. – „Egy szöuli kislánytól kaptam, és megkértem valakit, hogy fordítsa le az üzenetét. Azt mondta, hogy azért adja nekem, mert annyira szomorúnak látszom.”

Hatéves eszemmel felfogtam, hogy volt némi igazság a kislány szavaiban. Én is észrevettem Harry nagybátyám ki nem fejezett szomorúságát, különösen amikor a családommal együtt kikísértük a buszállomásra.

Édesapám legfiatalabb öccse, másik szeretett nagybátyám egy másik háborúban harcolt, a II. világháborúban. Bár sikerült elkerülnie az életveszélyes helyzeteket, mégis egészen megváltozva tért haza. Bár mostanra mindkét nagybátyám rég elhunyt, gyakran megköszönöm Istennek az áldozatukat. Emlékezetük arra biztat, hogy más veteránokért is imádkozzak, akiknek a nyomába soha nem kellett lépnem, és nem kellett az övékéhez hasonló helyzetbe kerülnöm. Szolgálatuk számos előnyt szerzett nekem és másoknak.

Most különösen hálás vagyok a veteránok egy másik csoportjáért, akik az élvonalban harcoltak, gyakran a halállal szembenézve. Az ő nevüket Zsid 11-ben olvashatjuk. Szakítsatok időt ma elolvasni, hogy kik voltak azok a férfiak és asszonyok, akik válaszoltak Krisztus szolgálatra való elhívására. Semmivel sem törődve válaszoltak a nagy Vezetőnek, Aki a legnagyobb árat fizette értük.

Krisztus minket is ugyanarra a szolgálatra hív el, ugyanabba a harcba. Elindulunk a hit e veteránjainak, Jókébednek, Mózesnek, Ráhábnak, Sárának, Dánielnek, Debórának a léptei nyomában?

Segítsen az Úr ezt megtennünk.

Carolyn Rathbun Sutton