Január 22. Szent történetek

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” – Jn 3:16

Mesélj valamit.” A barátnőm, Rita mellett ülök. Ő az egyik otthon kezelt páciensem. Első hallásra története nem több, mint egy tragikus autóbaleset, melynek következtében lebénult, és súlyos agykárosodást szenvedett. Három héttel az agyműtétje után közölték, hogy többet nem tehetnek érte. Otthonában halk hangon súgja, hogy ez a legjobb ami történhetett vele, hiszen most emlékei felidézésével és imával tölti napjait. Teljesen elmerült Isten kegyelmében.

„Mesélj valamit” – kéri újra halk hangon. „Egy kedves emléket.” Mesélek neki a nagynénémről, aki madarakat etetett, növényeket és virágokat gondozott. Amikor Rita megkér, hogy ecseteljem neki, milyen a virágok illata, nem is találom a megfelelő szavakat Isten csodálatos természetének leírására. Könnyek csorognak le arcán.

„Most mondd el nekem a történetet. Láttam, hogy imádkozol. Mondd el, hogy jutottál ide.”

Rádöbbentem, hogy még soha senki nem kérdezte tőlem ezt a történetet. Akik olvasták írásaimat, ismerik néhány tapasztalatomat, melyekből idővel kibontakozhat a teljes történet. Rita azt szeretné tudni, hogyan állnak össze ennek a kirakósnak a darabjai, sőt, hogyan jöttek létre. Elmesélem neki, hogy volt egy gyermek-Bibliám, tele csodálatos képekkel Jézusról. A borítón Jézus volt, mosolygott, egy kisbáránnyal a karján. Egy nap megértettem, hogy én vagyok az a kisbárány, és imádkoztam, hogy lépjen be az életembe.

„Én nem emlékszem, mikor imádkoztam ezért” – suttogta. „De megtettem. Viszsza kell emlékeznem rá.” Amikor közeledni érzi a halált, vissza szeretne emlékezni a hitére. Meglátom éjjeliszekrényén a régi, kopott, bőrkötéses Bibliát, amelyben friss feljegyzések láthatók János evangéliumának margóján. Hirtelen eszébe jutnak a jegyzetei. Néhány óra múlva, amikor megérkezik az éjszakai nővér, megfogom Rita kezét, együtt imádkozunk, és megígérem, hogy másnap újra eljövök. Másnap reggel tudtam meg, hogy az éjszaka folyamán megpihent az Úrban. Könnyek közt emlékszem vissza Rita történetére, hogy hogyan találkozott Jézussal.

Köszönöm, mennyei Atyám, hogy lehetőségünk van megosztani ezen szent történeteket egymással, hogy ösvényünkön a Te kegyelmed vezet. A Te jelenléted ad erőt Téged szolgálni.

Dixil L. Rodríguez