Január 15. Isten, a teknősök és én

„Vénségetekig én vagyok az, és megőszülésetekig én visellek; én teremtettem és én hordozom, én viselem és megszabadítom.” – Ésa 46:4

Isten csodálatos módon rendelte ki a munkahelyemet egy két tó közt fekvő egyetemi kampuszban. Minden nap kiválaszthatom, hogy az ebédszünetben melyik tó partján elmélkedjek. Az egyik nap félelmekkel és bizonytalanságokkal terhelten Istenhez fohászkodtam válaszért az elmémben kavargó égető kérdésekre. Emlékeztettem ígéretére, miszerint Ő minden nap gondot visel rólunk. Vajon hogy is mertem én emlékeztetni valamire a mindentudó és mindenható Istent, Aki soha nem pihen, és soha nem alszik (lásd: Zsolt 121, 4).

Miközben magamat korholva bocsánatot kértem Istentől, hirtelen a tóra néztem. Eleinte csak a szokásos képet vettem észre, a teknősök ki-kidugták a fejüket a vízből. Mindig megköszöntem Istennek, hogy ilyen kellemes társaságban elmélkedhettem Róla a tóparton. Aznap azonban úgy tűnt, hogy az egyik teknős egyenesen rám nézett. Ez fura – gondoltam magamban. Általában csak néhány másodpercre dugták ki a fejüket a vízből, majd újra a víz alá buktak. Ez a teknős ma sokkal több ideig tartotta kinn a fejét. Amikor jobban megnéztem, úgy tűnt, mintha két feje lett volna. Hogyan? Minden figyelmemet arra összpontosítottam, amit látok, és természetesen rájöttem, hogy két állatról van szó, egyik a másik hátán. Könnyezni kezdtem, amint figyeltem, milyen óvatosan merülnek le és bukkannak fel újra, egymáson  egyensúlyozva.

Rádöbbentem, hogy nincs miért aggódnom, mert Isten minden kihíváson átemel. Bocsánatot kértem a kételyeimért és a félelmeimért, majd megköszöntem Neki, hogy a teknősök által megtanította ezt a leckét.

Megtörtént már valaha veled, hogy aggodalmaskodtál Isten előtt, hogy kétségbeesve vágytál a bizonyosságra, hogy gondoskodik rólad? Én meggyőződéssel mondhatom, hogy igen: Ő gondoskodik rólad! Mindent megtesz és felhasznál annak érdekében, hogy tudassa velünk: szeret és gondoskodik rólunk. Ennek legnagyobb bizonyítéka egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak a kereszthalála, aki önszántából áldozta fel életét a mi bűneinkért. És itt nem állt meg. Elküldte nekünk drága ajándékát, a Szentlelket, aki mindig mellettünk áll, vigasztal, felvidít és vezet lelki utunkon. Bízzunk Benne!

Veon Stewart