Január 12. - Megértés

„Értsd meg, amit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.” – 2Tim 2:7

E z borzasztó! Egyszerűen szörnyű!” – kiabálta Melissa, kezével hadonászva. „Nem annyira rossz” – nyugtatgatta az unokatestvére, miközben a kutyával játszott. –

„Tedd túl magad rajta.” „Ha azt gondoltad, hogy ettől jobban érzem majd magam, hát tudd meg, hogy nem” – vágott vissza Melissa.

„Álljatok csak meg egy percre” – szóltam közbe, visszafojtva kuncogásomat. – „Melissa, azt hiszem, a te agyad túlpörgeti, az unokatestvéredé pedig alábecsüli ugyanazt a helyzetet. Szervezetünkben az agyunk ismeri fel elsőként a stresszhelyzetet, és másodpercek töredéke alatt válaszol arra. A traumatikus esemény után, legyen az valós vagy képzelt, hetvenkét órán keresztül képes válaszreakciókat küldeni, de ha a helyzet tartósabban fennáll, akkor tovább is. Minden embernek szüksége van hatékony stresszkezelő stratégiára, de a nők esetében ez fokozottan fontos. A női agy kétszer olyan érzékenyen reagál a stresszhelyzetre, mint a férfi agy.”

A két unokatestvér abbahagyta a vitát, és figyelmesen hallgatták a magyarázatomat, tehát folytattam: „Patkányokon végzett kísérletek kimutatták, hogy a stresszes hím egyedeknél az idegsejtek felszínén található receptor molekulák a stressztényező megjelenésekor az agy belső részében levő vészjelző központba jutottak.”

Melissa az unokatestvérére nézett, aki tette magát, hogy nem vette észre.

„Ez azt jelenti” – folytattam –, „hogy kevesebb receptor kötődött a stresszhormonhoz. Ez az egyedülálló, hím egyedekre jellemző alkalmazkodási képesség csökkenti az idegsejtek stresszérzékelését. Enélkül a nők a stressz teljes mennyiségét azonnal érzékelik, így nehezebben tudják feldolgozni a stresszhormonok hirtelen növekedését. Ez okozza például a depressziót, illetve a poszt-traumatikus rendellenességeket.”

Melissa és unokatestvére egymásra néztek.

„Ha megértitek, hogy a férfi és a női agy másképpen reagál ugyanarra a helyzetre, több választási lehetőségetek lesz.”

Melissa felhúzta szemöldökét.

„Vitatkozás helyett, próbáljatok közösen megoldást találni.” Úgy is tettek.

Uram, segíts nekem is így cselekedni” – sóhajtottam.

Arlene R. Taylor