Január 10. - Hol keresed?

„Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.” – 1Sám 16:7

Egyszerű, éttermi igazgatónőnek nézett ki: kicsit kimerültnek, aki mindig siet. A haja kócos volt, soha nem mosolygott. Nem figyeltünk rá, ameddig meg nem szólalt az asztalon a telefonja. Felvette a kagylót, és ezt mondta: „Maradjon   ott, ahol van. Megtalálom, eljövök önért, és idehozom.” Szavai azonnal felkeltették a figyelmünket. Hatan voltunk, három unokatestvér a férjeinkkel, és türelmetlenül vártunk egy negyedik unokatestvért, aki nemrég bejelentette, hogy a környékünkön vannak intézni valói, és mivel nagyon régóta nem találkoztunk, szeretne látni bennünket. Így szerveztük meg ezt a találkát egy önkiszolgáló étteremben, mivel a férje kerekes székkel közlekedett. Részletes útbaigazítást is adtunk, sőt, az étterem telefonszámát is elküldtük neki. Most azonban már félórás késésben volt. Aggódtunk, nehogy baleset érte volna őket. Ekkor lépett oda az asztalunkhoz egy pincérnő, és megkérdezte, hogy nem véletlenül egy Márta nevű hölgyet várunk. „De igen!” – válaszoltuk. Elmondta, hogy Márta már háromszor telefonált útbaigazításért. Amikor harmadszor telefonált, akkor mondta az igazgatónő, hogy maradjon ott, ahol van, mert ő érte megy és elkíséri. Mivel jó néhány kilométer távolságra volt, várnia kellett egy keveset.

Nemsokára férjével együtt megérkeztek és csatlakoztak hozzánk. Az igazgatónő nemcsak elment értük, hanem aznapi ebédjükkel is megajándékozta őket. Megpróbáltuk kifizetni az ő részüket is, de semmiképp nem engedte. Az igazgatónő ekkor már mosolygott, és kedvesen mondta, hogy örömmel segített.

Lehet, hogy nem sok jót néztünk ki belőle, de bebizonyosodott, hogy melegszívű, segítőkész asszony volt. Hány igazgatónő tenné meg ezt valakiért? Mások egyszerűen csak elmondták volna, merre kell menni, és megvárták volna, míg odaér. Azt azonban még álmunkban sem gondoltuk volna, hogy még az ebédjüket is az étterem állja. Ebben az igazgatónőben olyan személyt ismertünk meg, aki felismerte egy embertársa szükségletét, és az ő módján segített raja. Soha nem fogjuk elfelejteni, ahogy ez az asszony megváltoztatta másokkal szembeni szemléletmódunkat. Hálásak vagyunk, hogy megismerhettük.

Anna May Radke Waters