Pattogatott kukorica – 1. rész

„Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy gyermek, semmiképpen sem megy be abba.” – Mk 10:14-15

Engedjétek meg, hogy megosszam veletek életem egyik csodálatos tapasztalatát. Feleségként és az egy éves Lynnel édesanyjaként minden előjel nélkül agyvérzést kaptam második terhességem alatt. Bár újra megtanultam járni, elfelejtettem a betűket és elvesztettem a jobb oldali látásom. E hiányosságok miatt nem tudtam többé munkába állni. Ahogy Lynnel egy kicsit nagyobb lett, egyre jobban megszerette a pattogatott kukoricát.

Négy éves volt Lynnel, amikor meghalt a nagynéném. – „Nem szabad szomorúnak lennünk, mert egy napon majd egyszerűen kipattan a sírból, mint a pattogatott kukorica, amikor elfelejtjük rátenni az edényre a fedőt” – magyarázta Lynnel. Milyen áldásnak bizonyultak később számomra lányom e szavai. Korához mérten Lynnel sok mindent megértett Istenről. Amikor nagyon izgatott volt, úgy remegett, mint egy vizes kiskutya: – „Jobban szeretem Jézust, mint bármi mást ezen az egész világon!” – kiáltozta ilyenkor, körbe-körbe futkosva. Bár gondolataim azokban a napokban másfelé kalandoztak, örömteli kiáltásainak emléke idővel egyre mélyebbre vont az Istennel való baráti kapcsolatba. Áldott legyen az Úr neve a gyerekek hitéért! Amikor Lynnel öt és fél éves volt, édesapám elvitt minket, őt, engem és a kisfiamat a kisteherautóján, hogy hazaszállítsunk néhány kedves bútordarabot, melyet Fifi nagynénémtől örököltem. Férjemmel együtt izgatottan vártuk, hogy ezeket az értékes darabokat az otthonunkba állítsuk. A hajnali órákban édesapám elálmosodott az éjjeli vezetéstől, és átadta nekem a kormányt. Egy órán keresztül én vezettem, de sajnos a fáradtság rajtam is erőt vett. Elaludtam a volánnál, átmentem a szembe jövő sávra, és a másik oldalon nekimentem a védőszalagnak. A súlyos teherautó hordóként gurult le a lejtőn, bele a Sour Grass Creek kiszáradt medrébe. Ötven évvel a baleset után is gyakran felteszem Istennek a kérdést: Miért? Megpróbálom az okokat az Ő segítségével megfejteni, bármelyek is legyenek azok. Az Ő kegyelme megtanít továbblépni egy reményteljes jövőbe, mert most, Lynnelhez hasonlóan, én is „mindennél jobban szeretem Jézust.”

Bernie Martin Beck