2020. október 28., szerda
Túl sok holmi
„Monda azért nékik: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővelkedésben van az embernek az ő élete.” – Lk 12:15
Tizenhat éve ebben a lakásban lakunk. Édesanyámmal együtt saját, különleges, kerekesszékes szükségleteink függvényében alakítottuk ki otthonunkat. Csodálatos kilátásunk van, felhajtó rámpák és széles ajtókeretek. Szeretjük minden sarkát. Mostanra túlságosan nagy lett, nehezen tudjuk karbantartani. Le kell szűkítenünk. Megtettük a három hagyományos lépést: kidobni, odaadni, megtartani. A holminkat válogatva rádöbbentem, hogy a Jézus példájában szereplő gazdag bolondhoz hasonlítok. „Sok javaid vannak sok esztendőre eltéve!” (Lk 12:19) A lelki tanulság tiszta és világos volt: „Így van dolga annak, aki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag.” (21. vers)
Felismertem, hogy Isten helyett haszontalan dolgokhoz ragaszkodtam jobban. Ott volt például egy a hetvenes évekbeli divat szerint készült, kócsagot formázó fémszobor. Valahogy nem tudtam megválni tőle. Jób szavai jutottak eszembe:
„Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.” „Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?” (Jób 12:7, 9)
Lélekben térdre borultam, mert tudatosítottam, hogy itt az ideje változtatásokat eszközölni az életemben. Elfogadtam az Ő utasításait, és mindent egy halomba raktam. Másnap a bejárónőnk meglátta és elkérte a szobrot. – „Kérlek, megkaphatom? Valahogy a tőled és nagymamámtól tanult szépségre, kegyelemre és békességre emlékeztet.” – Meglepett mosollyal egyeztem bele. Örvendtem a dolgok ilyetén alakulásának. Békésen néztem ki a konyhaablakon. A patakban egy mozdulatlan kócsag állt. Akkor döbbentem rá, hogy Isten valami sokkal jobbat tartogatott nekem.
Ez a valódi kócsag volt az a gondviselés, az az isteni áldás, amire sóvárogtam, és amire olyan nagy szükségem volt. A természetből, Isten második könyvéből megtanultam, hogy Ő valóban naponta jelen van életünkben, és mindig mellettünk áll. Általa vagyok gazdag. A mennyben, az Ő kegyelméből, hatalmas házam lesz majd. Minden más pedig csak mellékes holmi.
Glenda-Mae Greene