Amikor elesünk

„Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.” – Zsolt 37:24

Az elmúlt években két komoly gerincműtéten estem át. Nem sokkal a második beavatkozás előtt egy középkorú férfi nekiment egy útjelző táblának, majd engem is elütött. Rettegve mentem a gerincspecialistához. Az alapos vizsgálat után megállapította, hogy a baleset nem tett kárt a gerincemben, amelyet egy nemrég végrehajtott műtéttel hoztak helyre. Figyelmeztetett azonban: – „Ügyelj a hátadra. Ne feledd, hogy két porckorong össze van csúszva, és a kötések között az egyik teljesen hiányzik.”

Nemrég meglátogattam a fiamat egy másik államban. Megkért, hogy kísérjem el a barkácsboltba, ahol munkaügyben be kellett szereznie valamit. Egyik kezemmel határozottan megmarkoltam a kisteherautó kabinjának kilincsét, hogy felhúzzam magam, amely azonban váratlanul letört. A hirtelen egyensúlyvesztés miatt leestem a földre. Lehorzsoltam a könyököm és az alkarom, de azonnal a hátgerincem törékeny állapotára és az orvos figyelmeztető szavaira gondoltam.

„Anya jól vagy?” – Aggódó fiam azonnal mellettem termett, és gyengéden talpra állított. Óvatosan léptem egyet, és örömmel tapasztaltam, hogy nem érzek semmiféle szokatlan gerincfájdalmat. Óvatosan tovább mentem, de még mindig nem fájt. Mennyire hálás voltam, hogy az esés ellenére Isten megőrzött egy újabb gerincsérüléstől! „Kipárnázta” a kemény földet, amelyre estem. Ez a tapasztalat, korábbi balesetemmel együtt emlékeztetett, hogy Isten a váratlan fordulatokban is mellettünk áll.

„Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.” (Zsolt 37:23-24)

Uram, segíts ma is szorosan fognom a Te kezed.

Harritte Sutton