Isten gondot visel rólad

„És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.” – Ésa 65:24

Ezerkilencszázkilencvenöt(1995) júliusa volt. Férjemmel együtt úton voltunk egyházunk egyik nagyszabású konferenciájára, a hollandiai Utrechtbe. Első megállónk Londonban volt. A hagyományos városnézés helyett úgy döntöttem, hogy itt lakó családommal töltöm el az út folytatásáig rendelkezésemre álló órákat.

Az utrechti konferencia végeztével feliratkoztunk egy nyolc országot érintő körútra. Július 12-én értünk az olaszországi Velencébe. Ez volt házassági évfordulónk napja. Közben több családtagunk is felhívott telefonon, hogy gratuláljon. Július 13-án számos üzenetet kaptam családtagjaimtól, akik arra kértek, hogy sürgősen hívjam fel őket. Ez szokatlannak tűnt, és felébredt a hatodik érzékem. Mire sikerült beszélnem valamelyikükkel, már biztos voltam benne, hogy nagy a gond. Nevelőapám súlyos szívinfarktust kapott.

Csoportunk néhány napos kiruccanást tervezett Londonban, mielőtt visszarepülünk az Egyesült Államokba. Elmentünk tehát a repülőtérre, hogy megbeszéljük a programváltozást. Megtudtuk, hogy két új menetjegyet kell váltanunk Londonból az Egyesült Államokba. Erre a plusz kiadásra nem voltunk felkészülve. Minden családtagunk ésszerű megoldásért imádkozott.

Eldöntöttük tehát, hogy Londonban maradunk, és az előre megvett jegyekkel, a tervezett időpontban utazunk haza. Isten kezébe helyeztük ügyünket. De csoda történt! Időközben értesítettek, hogy mindössze száz dollárért vár ránk két repülőjegy a légitársaság irodájában! Ugyanakkor utazásunk eredetileg kitűzött napjára a légitársaság jelezte, hogy túlfoglalás történt, ezért megkérnek két utast, hogy önkéntességi alapon mondjon a helyéről. Hát mi örömmel lemondunk, amiért bőségesen „kárpótoltak”.

Ez az eset megerősítette Istenbe vetett bizalmamat. Mennyei Atyánk életünk legapróbb részletéről is gondoskodik. Ma ha átláthatatlan kihívásokkal nézünk szembe, egyszerűen csak higgyünk Istenben!

Yvonne H. Donatto