Békességgel elindulni, amikor Ő elbocsát

„Menjetek el békességgel; a ti utatok, amelyen jártok, az Úr előtt van.” Bír 18:6

Kétezertizennégyben a férjemmel együtt tagjai voltunk annak az orvosasszisztensi csoportnak, amely elfogadott egy nővéri konferenciára szóló meghívást a libériai Monroviába, amit egy keresztény egyetemen szerveztek a libériai Egészségügyi Minisztérium támogatásával. A konferencia célja frissíteni az ország egészségügyi adataival és ismereteivel kapcsolatos bizonyos témákat, valamint orvosi eszközökkel és tanszerekkel ellátni egy árvaházat. Május 21-én kellett indulnunk, és június 1-én hazatérnünk. Az indulás időpontjához közeledve arról értesültünk, hogy a Nyugat-afrikai Guineában ebola-járvány tört ki, ami Libériába is átterjedhet.

Három héttel az indulás kitűzött időpontja előtt felkerestem a háziorvosunkat, aki az utazás elhalasztását javasolta. Mivel én voltam a konferencia fő szónoka, utazási terveimet orvos fiammal is megbeszéltem. Ő is ugyanazt válaszolta. Elmagyaráztam a helyzetet két lelkésznek, akik velem imádkoztak a helyes döntés megtétele érdekében. Elmondtam Istennek, hogy ha látja, hogy veszélyben vagyok, engedje meg, hogy visszakapjam a kiváltott repülőjegy árát. A napok teltek, és semmit nem hallottam a repülőjegyekről. Bíztam benne, hogy Isten megvéd minket, és az utazás mellett döntöttem.

A helyzettel megbékélve indultunk útnak, szerencsésen odaértünk, nagyon sikeres konferenciát bonyolítottunk le, és haza is értünk, még mielőtt az Ebola-járvány elérte volna Monroviát.

Isten meg tud oltalmazni bennünket, amikor az Ő munkáját végezzük. „Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban.” (Zsolt 91:3,11) „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4:6-7)

Történtek ebola-megbetegedések Monroviában, és azt is megtudtuk, hogy a konferenciatermet felgyújtotta valaki, akinek a fia ebolában halt meg, és aki az egészségügyi hatóságokat okolta a vírus terjedéséért.

Bízzunk továbbra is Istenben életünk minden napján, és imádkozzunk azokért az országokért, amelyek a halálos ebola-vírus pusztító következményei miatt szenvednek.

Lydia D. Andrews