Utazó kegyelem – 1. rész

„Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül, és kiszabadítja őket.”– Zsolt 34:8

A Női Szolgálatok Osztály teendői miatt sokat utazom, nagyrészt egyedül. Egész életemben féltem egyedül maradni idegen helyeken, különösen éjszakára, de megtanultam Istenre támaszkodni, Aki megvéd, amikor az Ő szolgálatában utazom.

Soha nem felejtem el, milyen csodálatosan megoltalmazott egyik alkalommal, amikor véletlenül rossz útra kanyarodtam. Nagyon rosszra. Egy ismeretlen város egyik szállodájában töltött álmatlan éjszaka után, hajnali fél ötkor kijelentkeztem, és a zuhogó esőben elindultam a repülőtérre. A bérautó visszaszolgáltatásának helye felé vezetve befordultam egy utcába, de pár méterrel tovább elfogyott az aszfalt, és a vasúti síneken találtam magam, az autó kerekei pedig a sínek közé szorultak. Egyértelmű, hogy rossz utcába tértem be. Megpróbáltam visszafelé tolatni, de a kerekek még jobban besüppedtek a sínek mentén leszórt kavicsba. Tehetetlen voltam. Gyorsan Istenhez kiáltottam: „Uram, segíts!”

Mindig elcsodálkozom azon, hogy a válsághelyzetekben milyen egyértelmű és logikus válaszokat juttat eszembe Isten, és ezzel nemcsak a kidolgozott munkatervet tárja elém, hanem a pániktól is megkímél. Akkor azt juttatta eszembe, hogy mivel nem tudom, mikor jöhet a vonat, az autóban való üldögélés nem megfelelő választás. Ki kell szállnom az autóból, és biztonságos menedékbe kell húzódnom. Kiszálltam, kivettem a csomagtartóból a bőröndömet, és felléptem a közeli járdára, majd felhívtam az autókölcsönző ügynökséget, és tudattam velük, hogy a járművük a vonatsínek közé szorult. A vonal túlsó végéről azt a választ kaptam, hogy ez nem az ő problémájuk, és inkább a rendőrséget hívjam.

Ahogy a kietlen, esőverte utcán a rendőrökre vártam, félretettem használhatatlan esernyőmet, és egyszerűen oltalomért imádkoztam. Tíz perccel később nem egy, hanem két rendőrautó is érkezett. Egy fiatal rendőrtiszt illedelmesen felajánlotta, hogy várakozhatok az autójuk hátsó ülésén, ameddig ők felmérik a helyzetet. Megállapították, hogy az autó nem szenvedett semmiféle károsodást, és kihívták a vontató autót.

Látva Isten csodálatos közbelépését az imámra válaszként, rádöbbentem, hogy nincs az a gond, amit Ő ne tudna megoldani. Lehet, hogy ennek gyakrabban eszünkbe kellene jutnia.

Carla Baker