Szándékosság

„Megesküdött a seregeknek Ura, mondván: Úgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém.” – Ésa 14:24

Mennyire gyorsan repül az idő, hogy telnek a hónapok, évek! Minél idősebb leszek, annál jobban tudatosítom, mennyire rövid ez a földi élet a Jézussal töltött örökkévalósághoz képest. Vannak az életnek olyan vetületei, amelyek  szándékosság  közel állnak hozzám és szeretem őket, így ha a kifejezés nem lenne része a szókincsemnek, félek, hogy értékes lehetőségeket hagynék ki.

Nemrég náthásan feküdtem, és volt időm gondolkodni, olvasni. Eszembe jutott a szándékosság szó. Ha nem lett volna jelen a házasságomban, gyerekeim nevelésében, szolgálatomban, kapcsolataimban, akkor nem lett volna időm rájuk. Egyszerűen csak elsuhantam volna bizonyos dolgok felett. Vegyük például a házasságomat. A férjemmel szeretjük egymást, de nehéz időt szakítani kettőnkre, valódi kommunikálásra, közös szórakozásra, egymás megértésére, értékelésére. Ugyanez érvényes felnőtt gyerekeinkre, akik távol élnek tőlünk. Természetesen beszélünk telefonon, üzeneteket küldünk egymásnak, leveleket írunk, de a konkrét együttlét a lényeg. A társas tevékenységek nekem és a férjemnek is egyaránt fontosak. A férjem lelkész, tehát bekapcsolódik a gyülekezeti tagok életébe és a közösségápolásba. Én is teljes munkaidőben dolgozom, de azért szükségem van a másokkal való kapcsolattartásra. Ugyanakkor más családi és rokoni kapcsolatokat is ápolnunk kell.

Férjemmel együtt eldöntöttük tehát, hogy szándékos döntéseket hozunk, melyek olyan konkrét területeket érintenek, amelyek fontosak számunkra. A házasságunkért szándékosan teszünk valamit. Mindig kitalálunk egy közös programot legkevesebb hetente egyszer, valamilyen munkatervet, szórakoztató találkát, vagy éppen közös szolgálatot. Minden negyedévben egyszer szándékosan és előre megbeszélve elmegyünk egy étterembe ebédelni, vagy kiruccanunk egy teljes hétvégére. Tudom, hogy az Úr is így közeledik hozzánk. Szándékosan döntötte el, hogy elhagyja mennyei trónját, és lejön a földre, hogy megváltson minket. Szándékosan hagyta ott a „gazdagságot” a szegénységért. Mindent előre kigondolt és megtervezett. Ennek a szándékosságnak az egyik ajándéka az Úr Jézus. Amint az Ő arcát szemléljük, és felmérjük szándékos szeretetét, szívünk megtelik az Ő gondolataival.

Valerie Hamel Morikone