Őrző angyal

„Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.”– Zsolt 37:8

Harmadéves voltam egy alabamai keresztény kollégiumban, ahol nővérképzésre jártam. Eredetileg Carter Hall-ban laktam. Saját, egyszemélyes szobám volt, a 317-es, mert aki eredetileg a szobatársam lett volna, az anyagiak hiánya miatt otthagyta az iskolát. Szerettem egyedül lenni a szobában, mert belaktam az egészet. Az ágyat az ablak mellé toltam, és a könyvespolcot az ágyam jobb oldalán levő falhoz állítottam. A tankönyvek vaskosak és nehezek voltak. Egy nap észrevettem, hogy a könyvespolc kissé meghajolt az ágyam irányába, de nem sok jelentőséget tulajdonítottam ennek. Órák után minden nap hazajöttem, beléptem a szobába, és a polcra helyeztem a könyveket. Nem túlzottan érdekelt, hogy a könyvespolcom napról napra egyre jobban megdőlt.

Egy este a megszokott időben nyugovóra tértem. Nem emlékszem, mi történt azután, csak arra, hogy a folyosón sikítottam. A zűrzavarra más lányok is kijöttek a szobáikból.

„Mi történt?” – kérdezték. – „Jól vagy? Rosszat álmodtál?” – Nem tudtam válaszolni a kérdéseikre. Fogalmam sem volt, hogy kerültem a folyosóra, miért állok ott, miért kiáltozok, és miért remegek, mint a nyárfalevél.

Kis idő múlva visszamentem a szobámba. Csak akkor fedeztem fel, mi „repített” ki a folyosóra. A könyvespolc ledőlt a fal mellől, és ráesett az ágyamra. Minden nehéz tankönyv az ágyamban hevert.

Akkor tudatosult bennem, hogy nem a könyvespolc „repített” ki, hanem az őrzőangyalom emelt ki az ágyból, nyitotta ki az ajtót, és tett ki a folyosóra. Őrzőangyalom aznap éjjel megmentette az életem.

„Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden utadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe.” (Zsolt 91:11-12) Az én esetemben attól őrzött meg, hogy ne essen a fejemre a könyvespolc.

Hálát mondok Istennek őrzőangyalomért, aki mindig megvéd engem.

Deniece G. Anderson