A kertben Jézussal

„És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségük szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön-örökké.” – Jel 22:5

Csodálom az ima asszonyait: a bibliai hősöket, édesanyámat, Sergeneidét és az anyósomat, Juliát. De csodáltam szeretett nagymamámat is, az egykori Maria des Dores-t (a fájdalmak Máriáját), a mostani Maria de Jesus-t (a Jézus Máriá-át), ez ugyanis jelenlegi misszionárius neve.

Gyerekkoromban nagymamám évente egyszer látogatott meg bennünket. A nálunk töltött hetek mindig felejthetetlenek voltak. Sokat kirándultunk, és rengeteget mesélt. Pattogatott kukoricát és sok-sok ajándékot hozott. A legfontosabb azonban erőteljes, szinte ragályos jelenléte volt.

Egyik szerda este felöltözött szokásos fehér, simára vasalt ünneplő ruhájába. Haját féloldalt fonta be, és beparfümözte magát. A húgom, Gabrielle és én szintén ünneplőbe öltöztünk. Hideg volt, de az utcán felcsendülő vidám nevetések felmelegítették szívünket. A gyülekezetben, az istentisztelet előtt a gyülekezeti vén felállt és megkérdezte, hogy aznap este ki a zenefelelős. Csend volt. Senki nem válaszolt. Majd Maria de Jesus, a nagymamánk kézen fogott bennünket, és fellépett az emelvényre. Kinyitotta az énekeskönyvét és kikeresett egy éneket. Az ünnepélyes csendben felhangzott erős hangja, angyali gyerekhangunk kíséretében. Ma is em-

lékszem az ének szövegére:

„Jézus egy kertben vár reánk, Ez egy csodálatosan szép hely, Bevilágítja az Ő jelenléte,

Ez az ima csodás kertje.”

(Eleanor A. Schroll: Csodálatos Imakert, 1920 – szabad fordítás)

Ahogy énekeltünk, a gyülekezet csatlakozott hozzánk. Hihetetlenül szép volt.

Hazaérve nagymama szép álmokat kívánt. Tudom, hogy aznap este az angyalok is velünk énekeltek. Azt álmodtam, hogy Jézussal vagyok a kertben, ahol nem lesz többé éjszaka, sem hideg, sem távolság, sem szomorúság. Nemsokára az Úrral leszünk az örök tökéletesség helyén.

Sarah Suzane Bertolli Gonçalves