Kegyelem és irgalom

„Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.”– Zsolt 16:5

Amikor orvosi rutinvizsgálatra megyünk, arra számítunk, hogy az eredmény jó lesz. De ez nem mindig van így. A csalódás akkor következik be, amikor a legkevésbé számítunk rá. Reménykedve bontjuk fel a borítékot, de a remény hamar szertefoszlik. Hirtelen szemünk elé tárul a mindenki számára félelmetes szó: rák. Abban a másodpercben egy sötét, bizonytalan alagútba lépünk, ahonnan semmilyen irányba nem térhetünk le.

Életünk másodperceken belül megváltozik. Megváltozik értékrendünk, érzelmeink, minden zavarossá válik. Mindegy, mennyire hittük magunkat erősnek, abban a pillanatban meginog a lábunk. Gyorsabban ver a szívünk, összeszorul a gyomrunk, ömlenek a könnyeink.

Mit tehetünk, amikor olyasmi fenyeget pusztulással, amit semmilyen formában nem tudunk ellenőrzésünk alatt tartani? Egy dolgot tehetünk: szembenézünk a sötét bizonytalansággal, és megragadjuk Isten kezét. Ő mindent tud. Ismeri a sötétségből kivezető utat, tudja, hogyan adjon erőt ehhez a bizonytalanságon átvezető, váratlan utazáshoz.

Istenbe vetett hitünk naponta erősíti Vele fenntartott kapcsolatunkat. Teljes mértékben bízhatunk örökkévaló Atyánkban, mert szeret minket és velünk együtt szenved. Az orvosi lehetőségek, a gyógyszerek, a kezelések a legjobbak lesznek számunkra, mert mennyei Atyánk azt már mind előre elkészítette. Tudja, mi a legjobb számunkra.

Ha a béke idején gyakoroltuk a hitet és az Istentől való függőséget, akkor tudjuk, hogyan tegyük ezt a krízishelyzetekben.

A félelem jelen van, de még azt is legyőzhetjük annak az Istennek a kegyelme és irgalma által, Akinek terve van életünkkel, bár számunkra az még ismeretlen. Az Istenbe vetett bizalom derűssé és tisztán látóvá tesz, hogy biztonságban léphessünk a fájdalmak völgyébe. Kihívásaink megoldása és szenvedésünk enyhülése közelebb van, mint gondolnánk.

Bízzunk Isten kegyelmében és irgalmában, mely amikor a harc nehezebbé válik, még nagyobb erővel árad ki ránk.

Edit Fonseca