Isten elhív, Isten felruház

„És valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek.”– Kol 3:23

Ezerkilencszázkilencvenkilencben elvégeztem pedagógiai tanulmányaimat a brazíliai Engenheiro Coelho Keresztény Egyetemen. Kettős öröm volt ez, mert a vőlegényem is ugyanakkor, ugyanott végzett, sőt az esküvőnket is akkor és ott tartottuk meg. Házasságkötésünk után a férjem, Josiel P. Souza elhatározta, hogy beiratkozik a Szemináriumba. További négy évig maradtunk tehát az egyetemen. Engem meghívtak a női diakónusi szolgálatba. Csak huszonkét éves voltam.

Ez a szolgálat nagy felelősséggel járt, de Isten felruházott az ehhez szükséges képességekkel. Mindig a tőlem telhető legjobban végeztem munkámat. Megpróbáltam a diákotthon minden lányát egyformán kezelni. Nem volt könnyű mindig megtalálni az egyensúlyt a barátság és a határozott fellépés között.

Larissa, a kormánytitkár középiskolás fogadott lánya különleges személyiség volt. Soha nem felejtem el: szüksége volt a figyelemre. Nem pénzhiánytól szenvedett, hisz az apja mindent megadott neki. Az volt a gond vele, hogy nem tudta betartani az iskola és a bentlakás szabályait. Egy nap élénk pirosra festett hajjal jelent meg. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, hiszen korábban is rengeteg szabályt megszegett. Az iskolából való eltanácsolás következett. Szomorú voltam, mert tudtam, hogy nehéz eset. Elvittem egy közeli fodrászhoz, hogy visszafessék az eredeti hajszínét. Minden tőlem telhetőt megtettem, hogy az iskolában maradhasson. Imádkoztam vele, tanácsoltam, de sajnos így is mennie kellett. Távozása után még egy ideig megpróbáltam tartani vele a kapcsolatot, majd sok ideig semmit nem tudtunk egymásról. Hálás vagyok Istennek ezért a tapasztalatért, bár akkor még nagyon fiatal voltam.

Nem kételkedem afelől, hogy amikor elhív bennünket, fel is ruház a feladat elvégzéséhez szükséges minden képességgel. Öröm tudni, hogy bármerre megyek, majdnem mindenhol találkozom olyan lányokkal, akiket akkor tanácsoltam. A lányok pedig mindig mondják: „A ki egyszer diakónus, az mindig diakónus!”

Drága barátom, fogadd el Isten hívását, és tedd meg, ami tőled telik, hogy megfelelően teljesítsd küldetésedet, mert minden más ehhez szükséges dolog megadatik néked. (lásd: Mt 6:33) Istennek különleges terve van számodra. Bízz Benne, és fogadd el!

Débora de Souza