A piaci kórus

„Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” – 1Kor 2:9

Az évek során többféle kórusban énekeltem már. Az iskolában jelentkeztem az iskolai kórusba, tagja voltam a gyülekezetem kórusának és a kerületi kórusnak is. Részt vettem már számos lelki jellegű koncerten, és hallgattam hatalmas kórusok előadásait. Azonban egyik sem érintette meg úgy a szívem, mint az, amit 2012. szeptember 19-én, egy szerdai napon hallottam.

Lelkész férjemet éppen áthelyezték egyházunk központjába, egy távoli országba. Akkor szerdán elmentem a togói Assigamé piacra bevásárolni. Egy nagy csoport volt, körben állva énekelt egy dicsőítő éneket a helyi tájszólásban. Nem értettem minden szavát, de pár kifejezést azért felismertem: Isten, dicséret, dicsőség, „menyben”. Még soha nem láttam ehhez hasonlót, közelebb mentem tehát a körhöz, és megláttam, hogy egy utcai prédikátor állt középen, aki éppen befejezte üzenete közvetítését. Most a Piaci Női Kórus, ahogy én elneveztem őket, dicshimnuszt zengett, mely mindenki szívét mélyen megérintette. Majdnem minden árus és vásárló velük együtt énekelt. Néztem a jelenetet, és hirtelen a mennyre gondoltam. Elképzeltem, mennyire szép lesz a mennyben, amikor egy hit köt össze, és ezerszer ezren énekelnek Isten dicsőségére.

A Biblia azt mondja, hogy minden nap minden órájában és percében angyalok mutatják be a Seregek Urának dicsőítő himnuszukat. Arról is olvasunk, hogy a megváltottak éneklik majd Mózes és a Bárány énekét körülállva a nagy, hófehér trónt. Ó, milyen csodálatos lesz, amikor a megváltottak – nem csak az Assigamé piac asszonyai – énekelnek az Úr dicsőségére, Aki mindannyiunkat teremtett és megváltott.

Kedves testvérnőm, biztos vagyok benne, hogy lelki szemed előtt végigfutott az általam leírt jelenet hangulata. De amit a mi Urunk neked és nekem készített, olyat még szem nem látott, fül nem hallott és emberi elme el sem képzelt. Legyen ez a találkozás az életcélunk!

Tabitha Kra