Családi összejövetel

„Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Úr az ő orcáját te reád, és adjon békességet néked.” – 4Móz 6:24-26

Nemrég a rokonságom néhány tagja összegyűlt édesapám nővérének, Barb nagynénémnek a temetésére. Ahogy azon a délutánon összegyűltünk a sírkertben, rádöbbentem, hogy a körülöttem állók nagy részével már kilenc éve nem találkoztam. Másokat pedig már majdnem három évtizede nem láttam. Akkor még kisgyerek voltam, most pedig már majdnem harminc évesen, férjes asszonyként, kisgyerekes anyaként jöttem ide. Édesapámnak még van két húga. Nagyon sok év telt el a legutóbbi találkozásunk óta. Gyerekek voltunk és együtt nőttünk fel, majdnem minden hétvégén találkoztunk, minden vakációt együtt töltöttünk. Nyári napokon a medencében pancsoltunk, hétvégente a tengerpartra mentünk. Majd felnőttünk, más-más iskolába mentünk, családot alapítottunk.

A szüleinken keresztül tartottuk egymással a kapcsolatot. Édesapám elmondta, hogy hallotta Suze vagy Barb nagynénémtől, hogy ki költözködik, kinek van új munkahelye, vagy kinek született gyereke. Majd eljött az a nap is, amikor a következő nemzedékről kezdtem híreket kapni: melyikük költözött saját lakásba, kik mentek férjhez vagy nősültek meg. Közülük kettőnek pedig már gyereke is született. A kihagyott évekre ügyet sem vetve, unokatestvéreimmel úgy beszélgettünk, mintha csak a tegnap találkoztunk volna utoljára, teljesen közvetlenül társalogtunk egymás életének eseményeiről. Megmutattuk egymásnak családi képeinket, és egyikük elmesélte, hogy három éve Kínában élő fia meglepetésszerűen meglátogatta. Még az én régi bébiszitteremmel is találkoztam. Csodálatos volt az emlékezés. Bár egy szomorú esemény alkalmából gyűltünk össze, csodálatos volt újra együtt lenni.

Az idő hamar elrepült és újra búcsúzkodnunk kellett. Valószínűleg csak évek múlva találkozunk újra.

A hazafelé vezető úton a mennyre gondoltam. Elképzelitek, milyen hatalmas családi összejövetel lesz ott? Nagynénik, nagybácsik, nagyszülők, édesanyák, édesapák, barátok, szomszédok és idegenek mint egy hatalmas család hazamegyünk, hogy örökre Istennel és Jézussal legyünk. Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de én már alig várom! Soha többé nem kell majd elköszönnünk!

Kathy Pepper