Ráháb

„Pedig ő felhágatta őket a házhéjára, és elbujtatta őket a száras len közé, amely néki a házhéjára volt kirakva.” – Józs 2:6

Miért kellett két izraelita férfinak a parázna Ráháb házában időznie? Nem voltak Jerikóban rendes emberek, akiknek a házában maradhattak volna? Hogyan használhatott fel Isten egy olyan bűnös asszonyt, mint Ráháb?

Mindannyian vétkeztünk. Isten ugyanúgy ismer bennünket, ahogy ismerte Ráhábot is (Zsolt 139:4); hozzá hasonlóan minket is kiválasztott, hogy betöltsük tervét és célját. Nézzük meg ennek a bátor asszonynak néhány pozitív jellemvonását. Elsősorban Ráháb bízott Izráel Istenében. Ezt mondta a két férfinak: „Tudom, hogy az Úr néktek adta ezt a földet, és hogy megszállt minket a félelem miattatok… Mert hallottuk, hogy megszárította az Úr a Veres tenger vizét előttetek, amikor kijöttetek Egyiptomból… Megolvadott a mi szívünk, és nem támadt többé bátorság senkiben sem miattatok. Bizony az Úr, a ti Istenetek az Isten fenn az égben és alant a földön!” (Józs 2:9-11)

Ráháb Istennek az Ő népe iránti tévedhetetlen erejére és gondoskodására alapozta hitét. Továbbá Ráháb nemcsak bízott Istenben, hanem megalázta szívét Előtte és engedelmeskedett Neki. Bár Jerikó királya üzenetet küldött neki és kérte, hogy adja ki a két izraelita kémet, ő az életét kockáztatva inkább Isten embereit mentette meg ahelyett, hogy Jerikó királyának kérését teljesítette volna. Adja az Úr, hogy a nehéz időkben mi is olyan hűségesen álljunk ki Isten mellett, mint Ráháb. Ráháb önzetlen volt. Isten kegyelmét nemcsak önmaga, hanem rokonsága, apja, anyja, testvérei és egész házanépe számára kérte, amikor Izráel népe bevette Jerikót. Ő másokra is gondolt. Milyen gyakran imádkozunk önző módon, és nem gondolunk másokra!

Kövessük Ráháb jó példáját. Hozzá hasonlóan mi is reménytelenül vétkesek vagyunk bizonyos dolgok elkövetésében, de Istennek célja van velünk és szeretteinkkel. Hallgassuk az Ő hangját és higgyünk. Egy napon, amikor visszatér, hogy hazavigyen minket, Jézussal és a szentekkel együtt ünnepelünk a mennyben. Kezdjünk el most felkészülni arra a napra, ameddig még a földön élünk!

A Szentlélek érintse meg szívünket, hogy vessük alá magunkat az isteni kegyelemnek, és engedjük, hogy az Ő áldásai kiáradjanak életünkben, és ez kedvességünk formájában mutatkozzon meg mások előtt.

Philomina Edu