Sziklám, menedékem

„És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.” – Mt 7:25

A Missouri állambeli Branson felé utaztunk. A férjem vezetett, én pedig a tájban gyönyörködtem. Több helyen kőfalak szegélyezték az utat. Csodálatos környék volt. Elővettem a fényképezőgépet, és lefotóztam minden számomra érdekes részletet. Ezeken a kemény, szinte áthatolhatatlan sziklákon helyenként fák nőttek. Hogy tud egy növény nagyra és erősre nőni egy sziklán? Láttam, ahogy gyökereikkel a sziklák repedéseibe kapaszkodnak. Gondolom, sokféle mag hull ezekre a sziklákra, de nem éli túl. Ezek közül egy pedig éppen a megfelelő repedésbe esett. Még ott is fennállt a pusztulás veszélye. A madarak is felcsipegethetik a magokat, kimoshatja az eső, kiégetheti a nap, sőt, meg is fagyhatnak. Isten az Ő bölcsességében azonban gondoskodik a magok túléléséről. A fa gyökereivel erősen kapaszkodik a sziklába, és amikor erős szél támad, akkor is megmarad. Az Úr ellátta ezeket a gyökereket a sziklából minden a fennmaradásukhoz szükséges tápanyaggal, de lágy szellőt és enyhe esőt is küldd a megerősítésükre.

Életünk bizonyos pillanataiban mi is lehetünk ezekhez a fákhoz hasonlóak. Úgy érezzük magunkat, mint a sziklára esett mag: a világ gyakran közömbös, s az élet nehéz. Úgy érezzük, hogy egy betegség vagy fájdalom elpusztítja és tönkreteszi testünket, vagy a kritika vad szele ki akar ragadni otthonunkból, gyülekezetünkből. A gondok esője is megpróbálja kiszakítani hitünk gyökereit.

De ne bátortalanodjunk el! Emlékezzünk arra az áldott fára, mely a sziklába kapaszkodva az elemek vad háborgása közepette is túléli a vihart. Áldott életünk van, ha a Sziklába, Jézusba kapaszkodunk. Tanulmányozzuk az Ő Igéjét, és mélyesszük Belé hitünk gyökereit. Ez táplálja lelkünket, és segít ellenállni az élet viharainak. Amikor az élet összekuszálódik körülöttünk, engedjük, hogy a Szikla fenntartson és védelmezzen. Isten felüdítő esője és áldásainak enyhe szellője erősítsen meg, hogy a magunk során bátorítsuk és támogassuk testvéreinket és felebarátainkat, elviselhetővé téve életüket, miközben ők is megtanulják a Jézus Krisztusban való növekedés és virágzás tapasztalatának szépségét.

Damaris Prieto