Az adakozás öröme

„Ki-ki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.” – 2Kor 9:7

Gondolkodtatok valaha azon, hogy mit tennétek, ha hirtelen sok pénzt kapnátok? Be kell vallanom, én többször is elgondolkodtam ezen. Elsősorban félretenném a tizedet, egy bizonyos összeget adományokra és egy részt jótékonysági célokra, missziómunkára. Ezek után örömmel segítenék a rászorulóknak, és természetesen adót is kellene fizetnem új vagyonomból.

Szórakoztató azon gondolkodni, hogy mit tennénk, ha sok pénzünk lenne, de nekem nincsenek gazdag nagybátyáim, akik bevennének a végrendeletükbe. A lottón sem nyerhetek, mert nem vásárolok szelvényeket, tehát nem marad más hátra, mint álmodozni erről. Vagy mégsem? Másképp is lehet örömöt szerezni másoknak. Visszaemlékszem egy karácsonyra, amikor még testvéreimmel együtt kisgyerekek voltunk. Családunknak nem volt pénze, hogy ajándékokat vegyenek nekünk. A ruháinkat is édesanyánk varrta, tehát mindig voltak otthon maradék textildarabok. Ezeket összevarrta, és kötényeket készített nekünk. Nehéz szívvel ugyan, de úgy örültünk „foltkötényeinknek”, mintha csak egy nagy üzlet polcairól választottuk volna őket. A mi örömünk pedig áldás volt édesanyánknak.

Az idő is lehet ajándék. Amikor férjemmel, Teddel sok évi megfeszített munka után nyugdíjba vonultunk, szerettünk volna tenni valamit a gyülekezetünkért. Bekapcsolódtunk egy programba, amelynek keretében házhoz szállítottuk az ételt a rászorulóknak. Mivel a programot a mi környékünkön is bevezették, jelentkeztünk és felvettek. Első utunkra egy másik házaspárral együtt mentünk, akik megmutatták, hova kell mennünk és mit kell tennünk. Ezután egyedül folytattuk a munkát.

Ezt a tevékenységet nagyon felüdítőnek tartottuk, és tizenöt éven keresztül heti egy nap ételt szállítottunk a rászorulóknak. E látogatások alkalmával nagyon sok emberrel ismerkedtünk meg, és évekig gondoskodtunk róluk. Mi több, a gyülekezetből másokat is bevontunk ebbe az áldásos tevékenységbe.

Ted ezt az autót vezette utoljára, mielőtt elveszítette nehéz harcát a rákkal. Körülöttünk nagyon sokan rászorulnak a segítségünkre. Miért ne találnánk valami tevékenységet egyszerűen az adakozás öröméért? Ne feledjük, hogy a jókedvű adakozót szereti az Isten.

Mary Jane Graves