Emlékeztető

„És kinyújtá Mózes az ő kezét a tengerre, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel hajtá a tengert és szárazzá tevé a tengert, és kétfelé válának a vizek. És szárazon menének az Izráel fiai a tenger közepébe, a vizek pedig kőfal gyanánt valának nékik jobb kezük és balkezük felől.” – 2Móz 14:21-22

Szórakozottan indultam a klubházunk ajtaja felé, amikor az automata ajtók hirtelen kinyíltak előttem, és heves, hideg szél csapott az arcomba. Hirtelen eszembe jutott, milyen lehetett az a fantasztikus éjszaka, amikor Mózes magasra emelte a botját a Vörös-tenger fölé, miközben a fáraó gyors lábú lovainak patái és a harci szekerek nagy port kavarva közeledtek a menekülő tömeg felé. Hatalmas erejű szél keltette fel mindenkinek a figyelmét, amint Mózes újra felismerte, hogy szent földön áll. Ábrahám, Izsák és Jákob Mindenható Istene jelen volt azon a helyen, még mielőtt Isten felemelte volna a vízfalakat, reménnyé változtatva azt, ami pillanatokkal korábban még a kétségbeesés tengerének tűnt. Ezrek mentek át száraz lábbal a tenger medrén, lélegzet visszafojtott csendben, remélve, hogy a szabadulás pillanata nem álom csupán.

Furcsa módon abban a pillanatban én is éreztem a vihar haragját, az anyák és apák leírhatatlan izgalmát a szabadság elérhető közelségének felismerésekor. Amint ez az időutazás áthatotta szívemet, eloszlott a hideg éjszakai levegő. Azzal a megnyugvással mentem az autómhoz, hogy Isten ma is megmentett bennünket.

Húsz évvel ezelőtt, amikor egy tisztviselői gyűlést készítettem elő Dél-Koreában, egy családi barátunk, dr. Tom megosztott velem egy Ellen White-idézetet. Dr. Tom évekig dolgozott misszionáriusként a világ különböző pontjain, és tudta, hogy az élet sokszor nagyon bizonytalan. Eltűnődtem a gondolatain, és amikor megláttam egy festményt erről a történetről, világos késztetést éreztem arra, hogy ezt a történetet tegyem a szöuli konferencia vezérmotívumává. Tudtam, hogy Isten azért emlékeztetett erre a történetre, hogy mások figyelmét is felhívjam az Ő gondoskodására: „Az út, amelyen Isten vezet, lehet, hogy pusztaságon vagy tengeren keresztül visz, de biztonságos ösvény.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 290. o.)

Nancy (Neuharth) Troyer