Szó sincs róla! Várok!

„El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.” – Zsid 10:25

A férjemmel, Miltonnal együtt mindig türelmetlenül vártuk, hogy gondjainkra bízzák unokáinkat, Azoyát és Kyrah-t. Az idei Hálaadás-napi vakáció sem volt kivétel. Otthonunk megtelt vidám, csengő gyermekhangokkal, és türelmetlen lábacskák várták, hogy felfedezzék új házunk minden zugát.

Egyik este egyedül maradtunk a kislányokkal, mert szüleik elmentek, hogy egy kis, jól megérdemelt időt töltsenek egymás társaságában. A lefekvés idejéhez közeledve Kyrah egyre nyugtalanabb lett, édesanyja ölelésére vágyott. – „Hol vannak a szüleim? Hol van anya?” – kérdezgette egyre türelmetlenebbül. Az édesanyját akarta, de azonnal, abban a pillanatban.

Lefekvés előtt betartottuk a lányok esti rutinjának minden lépését: fürdés, pizsama, fogmosás, esti mese, ima. Ekkor Kyrah kijelentette, hogy az édesanyja szobájában szeretne aludni. Lefeküdtem mellé, és próbáltam vigasztalni, sőt, szóltam, hogy várjon meg az én szobámban, de kategorikusan kijelentette: – „Szó sincs róla! Nem megyek a te szobádba! Anya szobájában maradok!” – Nemsokára azonban elaludt, ölbe vettem és átvittem az én szobámba, hogy szemmel tarthassam és őrizzem az álmát. Amikor később elmeséltem az esetet a szüleinek, nem tudtam megállni, hogy Kyrah határozott „Szó sincs róla!” kijelentését ne vonatkoztassam jelen időnkre, Krisztus-várásunkra.

Szó sincs róla, hogy elbátortalanítson a várakozási idő hosszúsága. Szó sincs róla, hogy elfeledjem biztos ígéretét, hogy visszatér. Szó sincs róla, hogy elfelejtsem másokkal is közölni visszatérésének jó hírét. Szó sincs róla, hogy elhanyagoljam a felkészülést. Szó sincs róla!

Bár mi nagyon szeretjük az unokáinkat, a szüleik még jobban szeretik őket, és minden eseményről, minden dolgukból hazasietnek, hogy minél előbb velük lehessenek, ahogy megígérték. A mi drága Urunk is megígérte, hogy visszajön, és Ő betartja ígéreteit. Zsid 10:37-ben így olvassuk: „Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljön és nem késik.” Milyen megnyugtató szavak!

Drága Urunk, segíts, hogy türelmesen várjuk eljöveteled, hogy semmi ne vonja el erről a figyelmünket. Köszönjük visszatérésed biztos ígéretét.

Gloria Barnes Gregory